A hangtál hangját nem csak a tál, hanem az ütő is meghatározza. Ugyanaz a tál egészen más hangképet ad kemény fa ütővel, puha filcfejjel vagy bőrrel bevont dörzsölővel. Az ütők két nagy csoportja a megütésre való ütő meg a peremen körbevezetett dörzsölő, a legtöbb tálhoz mindkettőre szükség van.
Filcütő
A filccel bevont fejű ütő a leggyakoribb. A puha, nagyobb fej mély, telt alaphangot szólaltat meg, kevés felhanggal, a kisebb és keményebb fej több felhangot hoz ki, a hangja élesebb, csillogóbb. A fej mérete a tál méretéhez igazodik: a nagy, mély hangú tálhoz nagy fejű ütő való, a kis táltól a túl nagy ütő csak tompa koppanást csal elő.
- Nagy, puha fej: mély, telt alaphang
- Kis, kemény fej: több felhang, csillogóbb hang
- Gumifejű ütő: határozott, rövid megszólalás
Dörzsölő
A dörzsölő hosszú, egyenes nyelű, bőrrel vagy csupasz fával borított eszköz, amellyel a tál peremét egyenletes nyomással, lassú körökben kell körbevezetni. A hang nem az elején szólal meg, hanem fokozatosan épül fel, ahogy a tál rezgésbe jön. A bőrborítás lágyabb, könnyebben megszólaló, a csupasz fa élesebb, hangosabb éneket ad, viszont könnyebben csúszik meg és csörömpöl.
Használat és kezelés
Az ütőt lazán kell fogni, a csuklóból ütni, a tál peremétől mintegy egyharmadnyival lejjebb. A dörzsölőnél az egyenletes sebesség meg a folyamatos, közepes nyomás a lényeg, a túl gyors kör szaggatott, csörgő hangot ad. A filcfej idővel benyomódik, ilyenkor a hang tompul, ekkor érdemes cserélni. A filcet érdemes szárazon tartani, a nedvesség a filcet keményíti meg a fanyél ragasztását bontja.