A hangvillát 1711-ben John Shore angol zenész alkotta meg hangolási segédeszköznek. Az U alakú acélvilla megütve egyetlen alaphangon szól, felhangok nélkül, ezért adja a zenei hangolás tiszta viszonyítási pontját. A tiszta hangkép tette a hangmunkában is használatossá.
Súlyozott és súlyozatlan
A hangterápiában kétféle hangvillát különböztetnek meg. A súlyozott hangvilla szárainak végén nehezék van, ez erősebb rezgést és hosszabb kicsengést ad, viszont halkabb, ezért a testen megtámasztva használják, például a szegycsonton vagy a csontos felületeken, ahol a rezgés jól terjed. A súlyozatlan hangvilla hangosabb és élesebb, ezt a fül közelében, a levegőben szólaltatják meg.
- Súlyozott: tapintható rezgés, a testen megtámasztva
- Súlyozatlan: hallható hang, a fül közelében
- Az acél minősége és a méret adja a frekvenciát
Frekvenciák
A hangmunkában elterjedt hangvillák közé tartozik a 128 Hz-es, amely mély, jól tapintható rezgést ad, valamint a planetáris hangolás elmélete szerint kialakított készletek. Ezek a rendszerek a hagyományhoz és nem a mérhető élettani hatáshoz tartoznak, a hangvilla maga viszont pontos, ismételhető frekvencián szól, ezért a foglalkozás jól tervezhető vele.
Használata
A hangvillát a szárain vagy a nyelénél fogva, a nehezéknél vagy a térd felett megütve szólaltatják meg, sosem kemény felületen, mert az elhangolhatja meg megsértheti az acélt. Puha korongon, gumis ütőn vagy a tenyéren végzett ütés a helyes. A villát száraz ruhával kell tisztán tartani, a rozsdásodás ugyanis megváltoztatja a hangját.