Lexikon

Az ájurvéda (szanszkritul „az élet tudománya”) az indiai szubkontinensen kialakult, évezredes hagyományú tanítás, amelynek alapja a három dosa elve és a klasszikus szanszkrit szövegek.

A bodhiszattva a mahájána buddhizmus fogalma, olyan lény, aki a saját megvilágosodása mellett minden érző lény megszabadulásáért fogadalmat tesz és gyakorol.

A bolygóhangtál a hagyományos hangtálak nagy méretű, mély hangú változata, amelyet elsősorban hangfürdő foglalkozásokon és gongkörön használnak a hangzás alsó rétegének megteremtésére.

A buddha szó jelentése megvilágosodott, a történelmi Buddha pedig a Kr. e. 6. században élt Sziddhártha Gautama herceg, ismertebb nevén Sákjamuni.

Chenrezig, szanszkrit nevén Avalókitésvara, az együttérzés bódhiszattvája a tibeti buddhizmusban, mantrája az om mani padme hum, a hagyomány szerint a Dalai láma az ő megtestesülése.

A csakra szanszkrit szó, a jóga és a tantra hagyomány szerint a testben elhelyezkedő hét fő energiaközpontot jelöli, hagyományos, nem élettani leírásként.

A dalai láma a tibeti buddhizmus gelugpa iskolájának legismertebb tanítói címe, amelyet a hagyomány Csenrézi megtestesülésének tart, jelenlegi viselője a tizennegyedik, Tendzin Gyaco.

A dharma többjelentésű szanszkrit szó, a buddhizmusban a Buddha tanítását jelöli, a hindu hagyományban pedig az egyén kötelességét és az erkölcsi rendet is jelentheti.

A dharmacsakra, a tan kereke, a buddhizmus egyik alapjelképe, nyolc küllője a hagyomány szerint a nemes nyolcrétű ösvény nyolc elemét jeleníti meg.

A fehér zsálya (Salvia apiana) észak-amerikai eredetű növény, amelynek szárított levélkötegét az őslakos hagyomány és a mai gyakorlat is térfüstölésre használja.

A füstölő növényi eredetű illatanyagból (gyanta, fa, virág) készült pálcika, kúp vagy kötél, amelyet meggyújtva a tér illatosítására és a meditáció kísérésére használnak.

A füstölőszén a gyantaalapú füstölők, például a tömjén és a mirha elégetéséhez használt, önmagától izzó szénkorong, amelyet hőálló edényben, homok vagy hamu rétegén használnak.

A füstölőpálcika, a kúpfüstölő vagy a gyantás füstölő biztonságos megtartására és a hamu felfogására szolgáló eszköz, fából, fémből, kerámiából vagy kőből.

Ganésa elefántfejű hindu istenség, nem buddhista alak, a hindu hagyomány szerint az akadályok elhárítója, valamint az új kezdetek és vállalkozások pártfogó istensége.

A gong nagy méretű, lapos fémlemezből készült ütőhangszer, amelyet ütővel megszólaltatva mély, hosszan kitartó és gazdagon felhangzó hangot ad, gyakran hangfürdő foglalkozások fő eleme.

A Gyógyító Buddha, szanszkrit nevén Bhaisadzsjaguru, tibeti nevén Szangye Menla a tibeti buddhista ikonográfia alakja, bal kezében a mirobalán gyógynövény ágával.

A gyökércsakra (muladhara) a jóga és a tantra hagyománya szerint az első, legalsó energiaközpont, amelyhez a hagyomány a biztonság és a földhöz tartozás jelentését kapcsolja.

A handpan két félgömb alakú fémlemezből álló, kézzel megszólaltatott modern ütőhangszer, amely a huszadik század végén jelent meg és nem tartozik a hagyományos buddhista rituális eszközök közé.

A hangfürdő hangtálak, gongok és más hangkeltő eszközök együttes megszólaltatásával kísért csoportos vagy egyéni relaxációs foglalkozás, amelyben a résztvevők fekve vagy ülve hallgatják a hangokat.

A hangtál kézzel kalapált vagy öntött fémtál, amelyet ütővel vagy pereme körbedörzsölésével szólaltatnak meg, hosszan kitartó, zengő hangja a tibeti és nepáli hagyomány kedvelt kelléke.

A harmadik szem csakra (ádnya) a jóga hagyománya szerint a hatodik energiaközpont a szemöldökök között, hagyományosan az intuíció és a belső látás jelentéséhez kötve.

A henna a Lawsonia inermis cserje szárított és porított leveléből készült természetes festék, amelyet hagyományosan hajfestésre és mehendi testfestésre használnak.

Az imamalom (mani kerék) a tibeti buddhizmus forgatható rituális eszköze, amelynek hengerébe sokszorosan felírt mantrákat tartalmazó papírtekercset helyeznek.

Az imazászló (lungta) öt rögzített sorrendű színű, mantrákkal nyomtatott tibeti buddhista textília, amelyet a hagyomány szerint a szél sodor tovább az áldást.

A jóga az indiai hagyományból eredő testi és szellemi gyakorlatok gyűjtőneve, amelynek nyugaton legelterjedtebb formája a testtartásokra épülő hatha jóga.

A kalimba fém nyelvekkel ellátott, hüvelykujjal megpendített afrikai eredetű hangszer, amelyet ma könnyen tanulható modern hangszerként ismernek, nem pedig buddhista rituális eszközként.

A karma szanszkrit szó, jelentése tett, a buddhista tanításban a szándékos cselekedet és annak következménye közötti összefüggést jelöli, nem pedig azonnali sorsszerű büntetést.

A kínai császártál kétfogantyús bronzedény, amelynek fogantyúját vizes kézzel dörzsölve a víz felszíne megrezdül és apró cseppek szökhetnek fel belőle.

A korona csakra (szahaszrara) a jóga hagyománya szerint a hetedik, legfelső energiaközpont a fejtetőn, amelyhez a hagyomány a teljesség és az egység jelentését kapcsolja.

A kristály hangtál olvasztott kvarcból készült hangszer, amelynek hangja tisztább és hosszabban kitartott a hagyományos fémtálakénál, matt és átlátszó kivitelben egyaránt kapható.

A kúpfüstölő kúp alakúra sajtolt füstölőpor, amely a pálcikánál magasabb hőfokon és sűrűbb füsttel ég, a lyukas backflow kúp pedig látványosan lefelé áramló füstöt ad.

A lótusz (padma) a buddhista és a hindu hagyomány virágjelképe, amely az iszapos vízből tisztán kibontakozó szirmai miatt a megvilágosodott tudat jelképe lett.

A lótuszülés (padmászana) a jóga és a meditáció hagyományos, keresztbe tett lábú ülő testtartása, amelynek könnyített változata a féllótusz és a burmai ülés.

A mala 108 szemből álló füzér, amelyet a buddhista és hindu hagyományban mantrák és imák számolására, japa gyakorlására használnak a gyakorlók.

A mandala kör alakú, szimmetrikus szent ábra a tibeti buddhizmusban, amely a hagyomány szerint a világegyetem rendjét és a megvilágosult tudat terét jeleníti meg.

A mantra ismételt recitálásra szánt szótag vagy szöveg a hindu és a buddhista hagyományban, amelyet a figyelem összpontosítására és a gyakorlás elmélyítésére használnak.

A manuka méz az új-zélandi Leptospermum scoparium cserje virágáról gyűjtött egyedi összetételű méz, amelynek jellemző minőségjelzője a számmal kifejezett MGO-érték.

A masala füstölő kézzel tekert, nedves illatpasztával bevont bambuszpálcika, amelynek sűrű keveréke gyantát, gyógynövényport, fűszert, illóolajat és faliszt is tartalmazhat.

A meditáció a figyelem tudatos irányítására épülő gyakorlat, amelynek célja a nyugodt, éber elmeállapot elérése ülő vagy mozgásos formában végzett módszerekkel.

A meditációs párna (zafu) az ülő meditációt támogató, kerek vagy félhold alakú párna, amely megemeli a csípőt és segíti a kényelmes testtartást.

A mindfulness a tudatos jelenlét gyakorlása, amely a buddhista éberségi meditációból ered és világi, klinikai formában, elsősorban az MBSR programban terjedt el nyugaton.

A mudra rituális és ikonográfiai kéztartás, amelynek jelentése kötött, a buddhista szobrászatban és a jóga, illetve a tánc gyakorlatában egyaránt használt forma.

A myrobalan (arura) a Terminalia chebula fa termése, amelyet a tibeti hagyomány a gyógynövények királyának nevez és a Gyógyító Buddha ikonográfiájában is megjelenik.

A Nag Champa indiai eredetű, masala típusú füstölőkeverék, amely a champa virág (Plumeria) illatát szantálfa alapú, gyantás füstölőbázissal ötvözi.

A napfonat csakra (manipura) a jóga hagyománya szerint a harmadik energiaközpont a gyomor táján, amelyhez a hagyomány az akaraterő és az önbizalom jelentését kapcsolja.

A Nevető Buddha, ismertebb nevén Budai vagy Hotei nem a történelmi Buddha, hanem a kínai és japán néphagyomány szerencsét hozó, ma világszerte ismert figurája.

A nirvána szó jelentése kioltás, a buddhista tanításban a vágy, a gyűlölet és a tudatlanság megszűnését jelöli, nem pedig egy helyet vagy egyszerű boldogságérzetet.

Az om (aum) a hinduizmus és a buddhizmus közös szent szótagja, mindkét hagyományban saját jelentéssel, gyakran mantrák nyitó vagy záró hangjaként használják.

Az om mani padme hum a tibeti buddhizmus hatszótagos mantrája, a hagyomány szerint Csenrézi, az együttérzés buddhájának mantrája, jelentését elsősorban tanítói magyarázat adja tovább.

A Palo Santo a dél-amerikai Bursera graveolens fa illatos faanyaga, amelyet hagyományosan elhullott, természetes úton kiszáradt törzsekből gyűjtenek füstölésre.

A Peter Hess hangtálterápia Peter Hess német fizikus nevéhez köthető módszer, amely a hangtálak testre helyezésével és megszólaltatásával épít fel egy hangtálmasszázsnak nevezett eljárást.

Siva a hinduizmus egyik legfőbb istensége, nem buddhista alak, a hagyomány a teremtés és a pusztítás kozmikus erejeként, a kozmikus tánc mestereként tiszteli.

A szakrális csakra (szvadhisthana) a jóga hagyománya szerint a második energiaközpont a keresztcsont táján, hagyományosan a kreativitás és az érzelmek jelentéséhez kötve.

Illatos trópusi fa (Santalum album), amelynek fájából és olajából a klasszikus indiai szantál füstölők, olajok és szertartási paszták készülnek.

A szívcsakra (anahata) a jóga hagyománya szerint a negyedik, középső energiaközpont a mellkas táján, hagyományosan a szeretet és az egyensúly jelentéséhez kötve.

A sztúpa (csörten) buddhista emlékmű és ereklyetartó építmény, amelynek megkerülése, a kora, a tiszteletadás és az érdemszerzés hagyományos gyakorlata.

A Tára a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb istennőalakja, tibeti nevén Dolma, a hagyomány szerint a gyors segítség és a hosszú élet női megtestesítője.

A thai gyógynövényes balzsam a thai hagyományos gyógyászat készítménytípusa, amelyet viaszos-olajos alapba kevert, szárított növényi alapanyagokból főznek.

A thangka festett vagy hímzett tibeti szentkép textilalapon, brokátkerettel és védőfüggönnyel, amelyet szertartáskor kifüggesztve, egyébként felcsavarva tárolnak.

A tibeti füstölő a tibeti és nepáli hagyomány sok gyógynövényből álló keveréke, amely vékonyabb, kevésbé édes illatával és gyakori kötél formájával különbözik az indiai füstölőktől.

A tibeti gyógyászat (Szova Rigpa) a buddhista filozófiára épülő, évszázados hagyományú ázsiai orvosi rendszer, amelynek alapja a Négy Tantra és a kolostori orvosképzés.

A tingsha kis, párban használt, bőrszíjjal összekötött tibeti cintányér, amelynek csengő hangja a hagyomány szerint jelzi a meditációs gyakorlás kezdetét és végét.

A tömjén a Boswellia fák gyantájából nyert füstölőalapanyag, amelyet évezredek óta használnak térfüstölésre és rituális szertartásokra Kelet-Afrikától Tibetig.

A torok csakra (visuddha) a jóga hagyománya szerint az ötödik energiaközpont a torok táján, amelyhez a hagyomány a kifejezés és a kimondott igazság jelentését kapcsolja.

A vadzsra (dordzse) a vadzsrajána buddhizmus jelképes rituális jogara, amely a csengővel párban a módszer és a bölcsesség egységét fejezi ki.

A végtelen csomó, örök csomó néven is ismert, a tibeti buddhizmus jelképe, a nyolc szerencsés jelkép, az astamangala egyike, a jelenségek egymástól való függését fejezi ki.

A vipassana a théraváda buddhizmus belátás-meditációja, amely a testi és lelki jelenségek folyamatos megfigyelésére épül, ma jellemzően tíznapos, csendes tanfolyamok formájában terjed.

A zen a mahájána buddhizmus egyik irányzata, amely Kínában csan néven alakult ki és Japánban vált önálló iskolává, központi gyakorlata az ülő meditáció, a zazen.

A zen hangtál (rin vagy orin) a japán buddhista oltár kelléke, kisebb, magas hangú tál, amely párnán ülve a zazen ülőmeditáció kezdetét és végét jelzi.