Fel az oldal tetejéreAz oldal megosztása
Csakrák

Szakrális csakra

Más néven:szvadhisthanakeresztcsonti csakramásodik csakra

A szakrális csakra (szvadhisthana) a jóga hagyományában a második csakra: helye a keresztcsont tája, színe narancs, eleme a víz, mantrája a vam.

‹ Vissza a lexikonhoz

A szakrális csakra, szanszkrit nevén szvadhisthana, a jóga és a tantra hagyománya szerint a hét fő energiaközpont közül a második, a gyökércsakra fölött helyezkedik el. A szó jelentése nagyjából „saját hely" vagy „saját lakhely", a hagyomány a keresztcsont és az alhas tájékára helyezi.

A jógikus tanítás a szakrális csakrához a narancssárga színt, a víz elemét és az ízlelés érzékszervét kapcsolja, a hagyomány szerint hatszirmú lótuszvirággal jelöli és a „vam" szótagot rendeli hozzá mantraként. A hagyomány szimbóluma a holdsarló, amely a víz elemhez és a változékonysághoz kötődik a jógikus képi nyelvben.

A szakrális csakra jelentése a hagyományban

A jóga és a tantra tanítása a szakrális csakrát az érzelmek, az élvezet és a kreativitás jelentéséhez köti. A hagyomány szerint ez a pont a víz elem képlékenységét hordozza, ezért a jógikus szövegek gyakran az érzelmi hullámzáshoz és az alkotó energiához kapcsolják. A gyökércsakra utáni második pontként a hagyomány szerint az anyagi biztonságtól az élvezet és a kapcsolódás felé mutató átmenetet szimbolizálja.

A szvadhisthanához kötött víz elem a hagyomány szerint a folyékonyságot, az alkalmazkodást és az áramlást jelképezi, ezt a jógikus tanítás gyakran a testnedvekkel és a folyékony mozgásformákkal állítja párhuzamba, szimbolikus, nem élettani értelemben.

A szakrális csakra a mai tárgyakban

A csakra hangtálakon és a csakra-rendszert megjelenítő ékszereken a szakrális csakra helyét hagyományosan a narancssárga szín jelöli, gyakran karneol vagy más narancsos árnyalatú kő formájában karkötőkön és nyakláncokon. A mala szemein is előfordul csakra színek szerinti válogatás, ahol az egyes szemek vagy zárókövek a hét csakra színét idézik fel.

Ezek a tárgyak a hagyomány jelképrendszerét közvetítik, a viselőjük számára a jógikus tanítás egy-egy elemére emlékeztetnek, mérhető hatásról a hagyomány sem beszél ezek kapcsán.

Mivel nem tévesztendő össze

A szakrális csakrához kapcsolódó népszerű kifejezések, mint az „érzelmi blokkok feloldása" vagy a „kreativitás felszabadítása", a mai wellness szóhasználatból erednek, nem a klasszikus jóga- és tantraszövegekből. A hagyomány a szvadhisthanát az érzelmek és az alkotóerő szimbolikus székhelyeként írja le, ez a leírás azonban meditációs és filozófiai keret, nem pedig olyan állítás, amely szerint egy tárgy vagy gyakorlat közvetlen, mérhető változást idézne elő az érzelmi állapotban. A csakra-rendszer ezen pontja is a jógikus tanítás értelmezési kerete marad, nem terápiás módszer.

A hét csakra sorrendje és színei

A szakrális csakra a hét fő csakra sorában a második. A ma elterjedt rend szerint:

CsakraHagyományos helyeSzínElem
1. Gyökércsakra (muladhara)a gerinc aljavörösföld
2. Szakrális csakra (szvadhisthana)keresztcsont, alhasnarancsvíz
3. Napfonat csakra (manipura)a gyomor tájasárgatűz
4. Szívcsakra (anahata)a mellkas közepezöldlevegő
5. Torok csakra (visuddha)a torokkékéter
6. Harmadik szem csakra (ádnya)a szemöldökök közöttindigóelme
7. Korona csakra (szahaszrara)a fejtetőibolya vagy fehéraz elemeken túl

Ez a szivárvány szerinti színsor a 20. századi nyugati szakirodalomban terjedt el. A klasszikus tantraszöveg, a 16. századi Sat-csakra-nirúpana a szakrális csakrát cinóbervörös, hatszirmú lótuszként írja le, benne a víz elemét jelképező fehér holdsarlóval. A csakra hangtálak, az ékszerek és a malák a mai színrendet követik.

Mit jelent a „blokkolt” szakrális csakra?

A „blokkolt”, „gyenge” vagy „gyógyítandó” szakrális csakra a mai ezoterikus és wellness szóhasználat kifejezése, a klasszikus jógaszövegekben nem szerepel. A jóga hagyománya a csakrákat meditációs és szimbolikus rendszerként írja le, egészségügyi állapotot nem kapcsol hozzájuk. Testi vagy lelki panasz esetén orvos vagy más szakember tud segíteni.

A szakrális csakra a gyakorlásban

A jógikus hagyományban a csakrákhoz kötött gyakorlatok elsősorban meditációs eszközök. A szakrális csakránál ide tartozik a „vam” szótag recitálása, a figyelem összpontosítása az alhas tájékára, valamint a víz elemének megjelenítése a képzeletben. A mai jógaórákon a csípőt nyitó ászanákat is gyakran ehhez a csakrához társítják. A csakra hangtálak sorában a szakrális csakrához rendelt tál a ma elterjedt hozzárendelés szerint a D hangra szól.

Kapcsolódó termékek 1