A mala (mála) a buddhista és a hindu gyakorlás egyik legrégebbi kelléke: szemekből felfűzött imafüzér, amelynek elsődleges szerepe a mantrák és imák megszámolása. Ezt a számoló gyakorlatot nevezik szanszkritül japának, innen ered a japamala elnevezés is. A hagyományos mala 108 szemből áll, amelyet egy nagyobb, kilencvenkilencedik szem után következő úgynevezett guru-szem zár le, ezt a gyakorló nem számolja bele az ismétlésekbe.
Miért éppen 108 szem
A 108-as szám jelentésére a hagyomány több magyarázatot is ismer, egyértelmű eredete nincs. Egyes tanítások szerint a szám az emberi elme 108 zavaró érzelmi állapotára utal, mások csillagászati vagy szimbolikus számmisztikai összefüggésekkel magyarázzák. A pontos eredet bizonytalan, ezért a buddhista hagyomány inkább szentesített, semmint levezetett számként kezeli.
Felépítés és anyagok
A szemeket hagyományosan természetes anyagokból készítik: gyakori a bódhifa magja, a szantálfa, a rózsafa, valamint különféle féldrágakövek és csont is előfordul. A 108 szemes nagy malát általában két kézben, nyakba akasztva vagy csuklóra tekerve hordják, míg a rövidebb, jellemzően 21 vagy 27 szemes csukló mala inkább viselet és emlékeztető, nem a teljes szertartásos számoláshoz készül.
- guru-szem: a füzér záró, nagyobb szeme, amelyet nem számolnak bele a mantraismétlésbe
- elválasztó szemek: egyes maláknál minden 27. szem után kisebb elválasztó szem segíti a tájékozódást
- anyag: bódhifa mag, szantálfa, féldrágakő, csont
Buddhista és hindu hagyomány
A mala nem kizárólag buddhista kellék: a hindu hagyományban is elterjedt, ott a legjellemzőbb anyag a rudraksha mag, amelyet Siva istenséghez kötnek. A buddhista vonalon inkább a bódhifa magja a bevett választás, hiszen a hagyomány szerint ez alatt a fafajta alatt érte el Sziddhártha Gautama a megvilágosodást. A két hagyomány a füzér felépítésében és a 108-as számban megegyezik, az anyagválasztásban és a hozzá kötött jelentésben azonban eltér egymástól.
Használat a gyakorlásban
A mala használatakor a gyakorló egy kézben tartja a füzért és a hüvelykujjával mozgatja végig a szemeket, miközben mantrát ismétel, gyakran az om mani padme hum mantrát. A tibeti hagyomány szerint a szemeket a gyakorló maga felé húzza, a mutatóujjat pedig kerüli, mert az az egót jelképezi. A guru-szemhez érve a hagyomány nem lépi át, hanem megfordítja a füzért és visszafelé folytatja a számolást.
A tibeti buddhista előkészítő gyakorlatok, az úgynevezett ngöndro egyes formái egy adott mantra több százezerszeri elmondását írják elő, ezt a mennyiséget a gyakorlók a mala 108 körének sokszori végigszámolásával, gyakran külön kis számlálógyöngyök vagy elforgatható számlálótárcsák segítségével tartják nyilván.
A malát ma sokan ékszerként és emlékeztetőként is viselik, a kínálatban a hagyományos nagy mala mellett a rövidebb csukló mala változat is megtalálható.
---