A buddha szó szanszkrit eredetű, jelentése megvilágosodott vagy felébredt. A buddhizmus hagyománya szerint minden korban megjelenhet egy buddha, aki felismeri a szenvedés okát és a belőle vezető utat, a történelem folyamán azonban elsősorban egyetlen alakhoz, Sziddhártha Gautamához kötjük a szót.
Sziddhártha Gautama a mai Nepál és India határvidékén élt hercegként, később Sákjamuni néven, vagyis a sákja nemzetség bölcseként vált ismertté. A hagyomány szerint fiatalon elhagyta a palotát, évekig aszkéta életet élt, majd egy fa alatt ülve érte el a megvilágosodást. Az ekkor felismert tanítást vitte tovább egész életében, tanítványok gyűrűjében.
A buddha mint fogalom és mint történelmi alak
Fontos különbség, hogy a Buddha egyszerre tulajdonnév és cím. Címként minden megvilágosodott lényre vonatkozik, tulajdonnévként viszont a Kr. e. 6. és 5. század fordulóján élt Sziddhártha Gautamára utal. A buddhista hagyomány emellett számos korábbi és eljövendő buddhát is számon tart, a legismertebb közülük Majtréja, az eljövendő buddha alakja.
Sziddhártha Gautama tanítása a hagyomány szerint a szenvedés okának felismerésére és a belőle vezető útra épül, ezt foglalja össze a négy nemes igazság és a nyolcrétű ösvény tanítása. Ez a tanítás, szanszkritul dharma, képezi a buddhizmus minden későbbi irányzatának közös alapját, a therávádától a mahájánán át a tibeti buddhizmusig.
Sziddhártha Gautama származásáról a történeti kutatás mellett egyéb elméletek is születtek, ezek közül az egyikről, amely szkíta és hun kapcsolatot feltételez, a témáról a blogon külön írás is olvasható: Buddha szkíta hun felmenőkkel rendelkezett?. Ez egy a site-on megjelenő elmélet, nem a tudományos konszenzus, a hagyomány maga a fenti indiai és nepáli származást tartja számon.
Buddha-ábrázolások és mudrák
A buddhista művészetben a Buddha alakját a kéztartás, szanszkrit szóval mudra különbözteti meg leginkább. A leggyakoribb mudrák:
- Bhúmisparsa mudra: a föld megérintése, a megvilágosodás pillanatának jelképe
- Dhjána mudra: az ölben nyugvó kéz, az elmélyülés és a meditáció jele
- Abhaja mudra: a felemelt tenyér, a félelemnélküliség és a védelem gesztusa
- Dharmacsakra mudra: a tanítás elindításának mozdulata
Ülő, álló és fekvő Buddha-szobrok
A testtartás a mudrákhoz hasonlóan önálló jelentést hordoz. Az ülő Buddha a meditációt és az elmélyülést jeleníti meg, az álló alak jellemzően tanítás vagy áldás közben ábrázolja, a fekvő Buddha pedig a végső elmúlást, a buddhista szóhasználattal parinirvánát idézi fel, amikor Sziddhártha Gautama fizikai teste elhagyta a világot. A szobrok és a falképek ma is ezekhez a hagyományos kéztartásokhoz és testhelyzetekhez igazodnak, ez az egyik legrégebbi és legkövetkezetesebb elem a buddhista ikonográfiában. A kínálatban több méretű és anyagú Buddha-szobor is szerepel.