A buddha szó szanszkrit eredetű, jelentése megvilágosodott vagy felébredt. A buddhizmus hagyománya szerint minden korban megjelenhet egy buddha, aki felismeri a szenvedés okát és a belőle vezető utat, a történelem folyamán azonban elsősorban egyetlen alakhoz, Sziddhártha Gautamához kötjük a szót.
Sziddhártha Gautama a mai Nepál és India határvidékén élt hercegként, később Sákjamuni néven, vagyis a sákja nemzetség bölcseként vált ismertté. A hagyomány szerint fiatalon elhagyta a palotát, évekig aszkéta életet élt, majd egy fa alatt ülve érte el a megvilágosodást. Az ekkor felismert tanítást vitte tovább egész életében, tanítványok gyűrűjében.
A buddha mint fogalom és mint történelmi alak
Fontos különbség, hogy a Buddha egyszerre tulajdonnév és cím. Címként minden megvilágosodott lényre vonatkozik, tulajdonnévként viszont a Kr. e. 6. és 5. század fordulóján élt Sziddhártha Gautamára utal. A buddhista hagyomány emellett számos korábbi és eljövendő buddhát is számon tart, a legismertebb közülük Majtréja, az eljövendő buddha alakja.
Sziddhártha Gautama tanítása a hagyomány szerint a szenvedés okának felismerésére és a belőle vezető útra épül, ezt foglalja össze a négy nemes igazság és a nyolcrétű ösvény tanítása. Ez a tanítás, szanszkritul dharma, képezi a buddhizmus minden későbbi irányzatának közös alapját, a therávádától a mahájánán át a tibeti buddhizmusig.
Sziddhártha Gautama származásáról a történeti kutatás mellett egyéb elméletek is születtek, ezek közül az egyikről, amely szkíta és hun kapcsolatot feltételez, a témáról a blogon külön írás is olvasható: Buddha szkíta hun felmenőkkel rendelkezett?. Ez egy a site-on megjelenő elmélet, nem a tudományos konszenzus, a hagyomány maga a fenti indiai és nepáli származást tartja számon.
Buddha-ábrázolások és mudrák
A buddhista művészetben a Buddha alakját a kéztartás, szanszkrit szóval mudra különbözteti meg leginkább. A leggyakoribb mudrák:
- Bhúmisparsa mudra: a föld megérintése, a megvilágosodás pillanatának jelképe
- Dhjána mudra: az ölben nyugvó kéz, az elmélyülés és a meditáció jele
- Abhaja mudra: a felemelt tenyér, a félelemnélküliség és a védelem gesztusa
- Dharmacsakra mudra: a tanítás elindításának mozdulata
Ülő, álló és fekvő Buddha-szobrok
A testtartás a mudrákhoz hasonlóan önálló jelentést hordoz. Az ülő Buddha a meditációt és az elmélyülést jeleníti meg, az álló alak jellemzően tanítás vagy áldás közben ábrázolja, a fekvő Buddha pedig a végső elmúlást, a buddhista szóhasználattal parinirvánát idézi fel, amikor Sziddhártha Gautama fizikai teste elhagyta a világot. A szobrok és a falképek ma is ezekhez a hagyományos kéztartásokhoz és testhelyzetekhez igazodnak, ez az egyik legrégebbi és legkövetkezetesebb elem a buddhista ikonográfiában. A kínálatban több méretű és anyagú Buddha-szobor is szerepel.
Buddha élete röviden
A hagyományos életrajz szerint Sziddhártha Gautama Lumbiniban, a mai Nepál déli részén született Suddhódana király és Májá királyné fiaként. Ifjúságát a palota kényelmében töltötte, megnősült, fia is született. A legenda szerint a palota falain kívül négy látvány fordította meg az életét: egy öregember, egy beteg, egy halott és egy vándor aszkéta. Huszonkilenc évesen elhagyta otthonát, hogy választ keressen a szenvedés kérdésére.
Hat évig szigorú önsanyargatásban élt, majd belátta, hogy ez sem vezet célhoz, ezért a túlzások helyett a középutat választotta. Harmincöt évesen Bódh-Gajában, egy fügefa, a későbbi bódhifa alatt meditálva érte el a megvilágosodást. Első tanítását a Váránaszi melletti Szárnáthban, a Gazellaligetben tartotta öt egykori társának, ezt nevezi a hagyomány a tan kereke elindításának. Ezután mintegy negyvenöt éven át tanított Észak-India városaiban. Nyolcvanéves korában Kusínagarban hunyt el, ezt a buddhizmus a végső kialvásnak, parinirvánának nevezi.
Buddha tanítása: a négy nemes igazság
A Buddha első tanítása a négy nemes igazság, ez a buddhizmus minden irányzatának közös alapja:
- A szenvedés igazsága: az élet velejárója az elégedetlenség és a szenvedés, szanszkritul duhkha.
- A szenvedés okának igazsága: a szenvedés forrása a sóvárgás és a ragaszkodás.
- A szenvedés megszűnésének igazsága: a sóvárgás elengedésével a szenvedés megszűnik, ez a nirvána.
- A megszűnéshez vezető út igazsága: ez az út a nyolcrétű ösvény.
A nyolcrétű ösvény elemei a helyes nézet, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes életmód, a helyes erőfeszítés, a helyes éberség és a helyes elmélyedés. A hagyomány ezeket három csoportba rendezi: bölcsesség, erkölcs és meditáció.
Mi a különbség Buddha és a Nevető Buddha között?
A pocakos, nevető alak, akit sokan Buddhaként ismernek, nem a történelmi Buddha. Ő Budai, japánul Hotei, egy kínai szerzetes legendás alakja, akit a kelet-ázsiai néphagyomány a bőség és a jókedv jelképeként tisztel. A történelmi Buddhát a szobrok karcsú, nyugodt arcú alakként ábrázolják. Jellegzetes jegyei a fejtetőn lévő kidudorodás (usnísa), a megnyúlt fülcimpa és a homlok közepén látható kis pont (úrná).
Hová kerüljön a Buddha-szobor?
A buddhista szokás szerint a Buddha-szobor tiszta, rendezett, a padlónál magasabb helyre kerül, például egy polcra vagy egy kis házioltárra, arccal a szoba felé. Nem szokás a földre, a fürdőszobába vagy a cipők közelébe tenni. A szobor fölé sem tesznek más tárgyat.
A választásban a kéztartás is segít: az elmélyüléshez a dhjána mudrás, ülő Buddha illik, a védelmet és a félelemnélküliséget jelentő abhaja mudrás alakot sokan a bejárat közelébe választják. A Buddha-szobrok között ülő, álló és fekvő változatokat is talál.