Mahákála, szanszkrit nevének jelentése „Nagy Fekete” vagy „Nagy Idő”, tibeti nevén Gönpo, a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb dharmapálája, vagyis a tan védelmezője. A hagyomány szerint nem démon, hanem a megvilágosodott együttérzés haragvó alakja: Chenrezig, az együttérzés bodhiszattvája ölti fel ezt a formát, hogy a gyakorlás akadályait, a tudatlanságot és az ártó erőket elhárítsa.
Ábrázolása
Mahákálát sötétkék vagy fekete testű, zömök alakként ábrázolják, három szemmel, lángoló hajjal és öt koponyából álló koronával. Kezében rendszerint görbe kést és koponyacsészét tart, lába alatt legyőzött alak fekszik. A félelmetes külső jelképes: a lángok a bölcsesség tüzét, az öt koponya az öt tudati méreg átalakítását, a kés az énhez való ragaszkodás elvágását jelenti.
- kétkarú Mahákála: a karma kagyü iskola fő védője
- hatkarú Mahákála: a gelug és a sangpa kagyü hagyomány védője
- Gur Mahákála, a sátor ura: a szakja iskola védője
Hindu párhuzam
A Mahákála név a hindu hagyományban Siva egyik megnevezése, az időt és a pusztulást is uraló Siva formája, akit az indiai Udzsdzsain híres templomában tisztelnek. A buddhista Mahákála alakja ebből a környezetből emelkedett ki, a buddhista hagyományban azonban önálló védőistenség lett, saját jelentéssel.
Tisztelete
Tibetben és Mongóliában Mahákála a kolostorok és a családok védelmezője, szobrát és festett képét a templomok bejáratánál vagy a védőistenségeknek szentelt külön kápolnában helyezik el. Mongóliában a 13. századtól, a szakja láma Phagpa és Kublaj kán kapcsolatától kezdve kiemelt tisztelet övezi. A tibeti újév előtti napokban sok kolostor külön szertartással fordul hozzá, hogy az óév akadályai ne kerüljenek át az új esztendőbe.