A loszár a tibeti újév, a szó jelentése új év. Időpontja a tibeti hold- és napnaptár szerint változik, jellemzően a február és a március eleje közötti időszakra esik, vagyis nagyjából a kínai és a mongol újévvel egy időben. Tibetben, Bhutánban, Nepál himalájai vidékein meg a tibeti közösségekben a legnagyobb ünnep, három napig tart, az előkészületek viszont hetekkel korábban kezdődnek.
Az óév lezárása
Az ünnep előtti napokban a házat alaposan kitakarítják, a régi koromtól megtisztítják a konyhát, a tartozásokat rendezik meg a régi vitákat lezárják, hogy az új év tiszta lappal induljon. Az utolsó estén a hagyományos leves, a gutuk kerül az asztalra, amelynek gombócaiba apró tárgyakat rejtenek: a gyapjú, a szén vagy a só a következő évre szóló, tréfás jóslatként szolgál. A vacsora után fáklyával és zajkeltéssel űzik ki a ház rossz energiáit.
Az ünnep napjai
- Első nap: a családé, hajnali szertartás, az oltár feldíszítése
- Második nap: a látogatásoké, ajándék, khata átadása
- Harmadik nap: a közösségé, imazászló-csere és füstáldozat a magaslatokon
Szokások
Az újév reggelén a házioltárra kerül a csemá, a festett faláda árpaliszttel meg pörkölt árpával megtöltve, mellette az ünnepi sütemény, a khapszé tornya. A harmadik napon a hívők a dombtetőkre, a hágókhoz mennek, ahol új imazászlót feszítenek ki a régi, kifakult helyére, borókaágat égetnek, ez a szang nevű füstáldozat, a levegőbe szórt papírlapokkal, a lungtákkal kívánnak jó szerencsét. A kolostorokban ilyenkor tartják a maszkos cam táncokat.