A Holi a tavasz és a színek hindu eredetű ünnepe, amelyen az emberek utcára vonulva színes porral (gulal) és festett vízzel locsolják egymást, korra, nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Az ünnep a tél végét, a természet megújulását és a rossz fölötti jó jelképes győzelmét fejezi ki.
Időpontja a holdnaptárhoz igazodik: a hindu Phálguna hónap holdtöltéjéhez kötődik, ezért évről évre változik, jellemzően március elejére vagy közepére esik. Az ünnep előestéjén tartott tűzgyújtás után következik a fő nap, amikor a színes locsolkodás zajlik.
Hol ünneplik
Indiában, elsősorban Észak-Indiában, Mathura, Vrindávan és Barsána környékén a legnagyobb a megünneplés, de Nepálban is elterjedt hagyomány. A diaszpóra és a nemzetközi érdeklődés révén ma már a világ számos városában rendeznek Holi jellegű színfesztivált.
A hagyomány szerint
A legismertebb történet Holiká démonasszonyról szól, aki tűzben elégett, miközben az istenfélő Prahláda herceget próbálta elpusztítani, ő azonban a tűzben is sértetlen maradt. Az előestén gyújtott tűz, a Holiká Dahan ezt a történetet idézi fel, a rossz elégését és a jó megmenekülését. Egy másik hagyomány Krisna és Rádhá játékos színes ünnepléséhez köti a szokást, ez magyarázza a színek központi szerepét.
Szokások
- Az előestén szalmából és fából tüzet raknak, ez a Holiká Dahan.
- A fő napon színes porral és vízzel locsolják egymást az utcán és a tereken.
- Zene, tánc és közös édességfogyasztás kíséri az ünnepet.
- A locsolkodás jelképesen eltörli a társadalmi különbségeket az ünnep idejére.
Helyi változatok
Az ünnepnek számos helyi változata alakult ki. Barszánában és Nandgaonban tartják a Lathmar Holit, ahol a hagyomány szerint a helyi nők játékosan bottal kergetik el a szomszéd faluból érkező férfiakat, Krisna és Rádhá legendás incselkedését felidézve. Vrindávanban és Mathurában több napig tartó ünnepséget rendeznek, mert a hagyomány ehhez a vidékhez köti Krisna gyermekkorát. A színek is jelentéssel bírnak a hagyomány szerint: a piros a szerelmet, a sárga a tavaszt, a zöld pedig az új termést jelképezi.
A hagyományos színeket régen kizárólag növényi eredetű anyagokból állították elő, a sárgát kurkumából, a vöröset szantálfa porából vagy hibiszkuszból, a zöldet pedig hennából vagy szárított levelekből nyerték. A mai ünnepségeken a színes port ma is gulal néven ismerik, összetétele azonban a hagyományostól a modern, ipari úton előállított változatig sokféle lehet.
Kapcsolat a mai gyakorlathoz
A Holi színes pora és a hozzá kötődő geometrikus minták rokon vizuális világot idéznek a mandala díszekkel, a tűzgyújtás hagyománya pedig a füstölő és a gyertya általi tisztító, ünnepi hangulatteremtéshez hasonlítható.