A Diwali (szanszkritul Dípávalí, „fényfüzér") a fények ünnepe, amelyet a hindu, a dzsain és a szikh hagyomány egyaránt megül. Az ünnep a sötétség fölötti fény, a tudatlanság fölötti tudás és a rossz fölötti jó jelképes győzelméről szól, ezt fejezik ki az otthonok előtt és az oltárokon sorba állított olajmécsesek (dijják).
Az időpontja a holdnaptárhoz igazodik: a hindu naptár szerinti Karttika hónap sötét holdtöltéjéhez (amávaszjához) kötődik, ezért évről évre változik, jellemzően október végére vagy november elejére esik. Az öt napig tartó ünnepsor csúcspontja maga a fő Diwali nap, amikor a legtöbb mécsest gyújtják meg.
Hol ünneplik
India szerte az egyik legnagyobb ünnep, de a hagyomány Nepálban és Srí Lankán is fontos szerepet kap, a diaszpóra révén pedig a világ számos nagyvárosában, például Londonban, Szingapúrban vagy Torontóban is megrendezik. A három vallási közösség más-más történethez köti, a fény és a mécses szimbolikája azonban mindegyiknél központi helyen áll.
A hagyomány szerint
A hindu hagyomány legismertebb története szerint Ráma herceg tizennégy évi száműzetés és Rávana démon legyőzése után tér haza Ajódhjá városába, a lakosok pedig mécsesekkel világítják meg az utat a hazatérő király előtt. A dzsain hagyomány Mahávíra megvilágosodásának napjához köti az ünnepet, a szikh hagyomány pedig Hargobind guru kiszabadulásának emlékét őrzi benne. Mindhárom történet közös eleme a fény, amely a sötétségen győzedelmeskedik.
Szokások
- Az otthonok bejáratát és az oltárokat olajmécsesekkel, gyertyákkal világítják ki.
- A ház földjére színes porból vagy virágszirmokból rajzolt mintát, rangolit készítenek.
- Ganésát, a szerencsét hozó istenséget és Laksmít, a jólét istennőjét kérik az új esztendőre.
- Az ünnepet közös étkezés, édességkészítés és ajándékozás kíséri.
Az öt nap
A Diwali ünnepsor öt napból áll, mindegyiknek saját neve és szokása van. Az első nap a Dhanteras, amikor hagyományosan fémtárgyat vagy ékszert vásárolnak a szerencse jegyében. A második nap a Naraka Chaturdashi, egy démon legyőzésének emléknapja. A harmadik, a fő Diwali nap Laksmí istennő tiszteletére rendezett Lakshmi Puja, ekkor gyújtják a legtöbb mécsest. A negyedik nap Govardhan Puja néven Krisna hegyemelő tettét idézi fel, az ötödik pedig a Bhai Dooj, amely a testvéri kötelék ünnepe.
Kapcsolat a mai gyakorlathoz
A Diwali köré épülő tárgyi kultúra jól illeszkedik a füstölő és a mécses kínálathoz: az otthoni ünneplésben ma is olajmécses, gyertya és füstölő teremti meg a fényt és az illatot, a rangoli mintáihoz pedig sokan mandala jellegű díszeket is használnak.