A szangha (páli és szanszkrit szó, jelentése közösség) a buddhista hagyomány egyik alapfogalma, a Buddha, a Dharma és a Szangha alkotta Három Kincs harmadik tagja. A buddhista gyakorló a hagyomány szerint ebben a három elemben, a felébredettben, a tanításban és a közösségben keres menedéket, ez a hármas menedékvétel a buddhista útra lépés hagyományos, szertartásos kezdő lépése.
Szűkebb és tágabb értelmezés
A szó legszűkebb, klasszikus értelemben a felszentelt szerzetesek és apácák közösségét jelöli, akik a hagyományos szerzetesi szabályzat, a vinaja előírásai szerint élnek kolostori keretek között. Egyes hagyományokban a szangha fogalmát tovább szűkítik azokra a gyakorlókra, akik már elértek egy bizonyos megértési szintet, őket a hagyomány „nemes szanghaként" különbözteti meg a hétköznapi szerzetesi közösségtől.
Tágabb értelemben a szangha kifejezést ma gyakran a tanítást követő, világi gyakorlók közösségére is használják, ide tartoznak azok is, akik nem szerzetesi fogadalmat tettek, hanem hétköznapi életük mellett gyakorolják a tanítást, rendszeresen részt vesznek közös meditációs alkalmakon vagy egy adott tanító köré szerveződő közösségben.
A szangha szerepe a tanítás fennmaradásában
A hagyomány szerint a szangha felelőssége a Dharma megőrzése és továbbadása, a szerzetesi közösség a tanítás szóbeli és írott hagyományának őrzője és a gyakorlók számára a tanulás elsődleges közege. A kolostori szangha emellett kölcsönös függésben áll a világi közösséggel: a szerzetesek hagyományosan a világi hívektől kapják az ellátásukat, cserébe tanítást és szertartási szolgáltatást nyújtanak.
Közösségi gyakorlás a mai világban
A nyugati buddhista központokban és meditációs csoportokban a szangha szó ma gyakran egy adott helyi közösséget jelöl, amely rendszeresen összegyűlik közös gyakorlásra, tanításra vagy meditációra. A közösségi gyakorlás sokak számára könnyebbé teszi a rendszeres meditáció fenntartását, mert a közös keret támogatást ad az egyéni gyakorláshoz, hasonlóan más, csoportosan végzett elmélyült tevékenységekhez.
A szangha fogalma tehát a szűk, kolostori értelmezéstől a tágabb, gyakorlói közösségig terjed, a hagyomány mindkét szintet elismeri, a hangsúly iskolánként és korszakonként eltérő.
A menedékvétel három eleme, a Buddha, a Dharma és a Szangha a hagyomány szerint kölcsönösen feltételezi egymást: a Buddha mutatta meg a Dharmát, a Dharma tartja fenn és irányítja a Szanghát, a Szangha pedig őrzi és adja tovább a Dharmát a következő nemzedékeknek. Ez a hármas viszony magyarázza, hogy a buddhista hagyomány miért tekinti a közösséget nem csupán gyakorlati keretnek, hanem a tanítás fennmaradásának alapfeltételének.