Fel az oldal tetejéreAz oldal megosztása
Tanítás és gyakorlat

Bódhicsitta

Más néven:bodhicittaa felébredés szándékadzsangcsub szem

A bódhicsitta a mahájána buddhizmus központi fogalma: az a szándék, hogy a gyakorló minden érző lény javára érje el a felébredést, ez teszi a gyakorlót bodhiszattvává.

A bódhicsitta szanszkrit összetétel: a bodhi felébredést, a csitta tudatot vagy szándékot jelent. Együtt a felébredésre irányuló tudatot jelöli, pontosabban azt az elhatározást, hogy a gyakorló nem csak a maga megszabadulásáért, hanem minden érző lény javára gyakorol. A mahájána hagyomány szerint ez a szándék teszi a gyakorlót bodhiszattvává, nem a képességei vagy az elért szintje.

Két arca

A hagyomány két oldalt különböztet meg. A viszonylagos bódhicsitta a hétköznapi, megfogalmazható szándék: a fogadalom és a napi gyakorlás, amely mások javát szolgálja. A végső bódhicsitta a jelenségek valódi természetének, az ürességnek a közvetlen megértése. A kettő a hagyomány szerint együtt érik meg, az együttérzés és a bölcsesség két szárnyaként.

  • Viszonylagos: a másokért való gyakorlás szándéka
  • Végső: az üresség megértése
  • A bodhiszattva fogadalom alapja

A gyakorlásban

A tibeti hagyomány több módszert ismer a bódhicsitta kibontakoztatására. A lodzsong, vagyis a tudatgyakorlás rövid mondatokba foglalt tanításokkal dolgozik, amelyeket a gyakorló a mindennapokban forgat. A tonglen gyakorlásban a belégzéssel a másik nehézségét veszi magára a gyakorló, a kilégzéssel pedig a saját jólétét adja oda. A napi gyakorlás elején és végén szokás a szándékot megfogalmazni, ez a hagyomány szerint a gyakorlás irányát tartja meg.

Ahogy megjelenik

A bodhiszattvák alakjai, Chenrezig, Manydzsusrí és Tára ennek a szándéknak a megszemélyesítései. A hagyomány szerint a szobor vagy a thangka nézése maga is emlékeztető: nem a képet tiszteli a gyakorló, hanem a benne megjelenő szándékot idézi fel.