A bardo tibeti szó, jelentése köztes állapot vagy átmeneti állapot. A tibeti buddhista hagyományban elsősorban a halál pillanata és a következő újjászületés közötti időszakot jelöli, a szó azonban tágabb értelemben minden olyan átmeneti állapotra vonatkozik, amelyben a tudat egyik állapotból egy másikba lép át.
A hagyomány a bardo fogalmát a szamszára, vagyis a születés és halál körforgásának tanításába ágyazva tárgyalja: a köztes állapotban töltött idő a tanítás szerint a felhalmozott karma alapján alakítja a következő létforma irányát. A bardo tehát nem önálló tanítás, hanem a haláltól az újjászületésig tartó folyamat egyik, jól körülhatárolt szakasza a tibeti kozmológiában.
A bardók fajtái a hagyomány szerint
A tibeti hagyomány nem csupán a halál utáni állapotot nevezi bardónak, hanem az élet más átmeneti szakaszait is. A leggyakrabban idézett felosztás hat bardót különböztet meg:
- a mindennapi élet és éber tudatállapot bardója
- az álom bardója, az alvás közbeni tudatállapot
- a meditatív elmélyedés bardója
- a haldoklás pillanatának bardója, a testi elmúlás folyamata
- a valóság lényegének bardója, közvetlenül a halál után
- a lét keresésének bardója, amely a következő újjászületésig tart
Ez a felosztás a hagyomány szerint azt fejezi ki, hogy az átmeneti, bizonytalan állapotok nem csak a halál után, hanem az élet során folyamatosan jelen vannak és a gyakorlás célja ezekben az állapotokban is megőrizni a tudatosságot.
A bardo a halál utáni tanításban
A halál és az újjászületés közötti bardo a tibeti hagyomány egyik legrészletesebben leírt szakasza, ehhez a tanításhoz kapcsolódik a tibeti halottaskönyv hagyománya, amely a haldoklót és a környezetét vezeti végig ezen az átmeneti időszakon. A hagyomány szerint a tudat ebben az állapotban különböző tapasztalásokon megy keresztül, amelyeket a korábbi élet karmája alakít, a végső cél pedig a felismerés révén történő megszabadulás vagy a kedvező újjászületés.
A szó mai, köznyelvi használata
A bardo kifejezés a nyugati köznyelvben és a kortárs kultúrában is megjelenik, gyakran a fenti tibeti tanítástól függetlenül, egyszerűen egy bizonytalan, átmeneti élethelyzet jelölésére, például egy döntés előtti vagy egy nagyobb életszakaszváltás körüli időszak leírására. Ez a használat lazán kapcsolódik az eredeti buddhista fogalomhoz, a hagyomány szerinti bardo ennél jóval pontosabban körülhatárolt, kozmológiai és gyakorlati tanítás, amelynek célja a tudatosság megőrzése az átmenet minden szakaszában, nem csupán egy általános metafora a bizonytalanságra.