A nyugaton Tibeti halottaskönyv néven ismert szöveg eredeti tibeti címe Bardo Thödol, jelentése nagyjából „megszabadulás hallás által a köztes állapotban". A mű a hagyomány szerint a haldokló és a körülötte lévők számára ad útmutatást a halál pillanatától az újjászületésig tartó bardo állapoton át, felolvasásra szánt szövegként.
A „Tibeti halottaskönyv" cím nyugati elnevezés, a szöveget Walter Evans-Wentz amerikai kutató adta ki 1927-ben angol fordításban és a cím tudatosan az akkor már ismert Egyiptomi halottaskönyv mintájára készült, hogy a nyugati olvasóközönség számára ismerős keretbe helyezze a szöveget. A cím tehát nem a tibeti hagyomány saját elnevezése, hanem egy nyugati kiadói döntés eredménye.
A szöveg felépítése és célja
A Bardo Thödol a hagyomány szerint a haldoklás és az azt követő átmeneti állapot, a bardo egyes szakaszaihoz kapcsolódó, felolvasandó szövegeket tartalmaz. A hagyomány szerint a haldokló mellett vagy a halál után felolvasott szöveg segít a tudatnak felismerni az útjába kerülő tapasztalásokat és ezáltal elősegítheti a megszabadulást vagy legalább egy kedvezőbb újjászületést. A szöveg a nyingma iskola tanításához kötődik, a hagyomány szerinti szerzője Padmaszambhava, egy része pedig később, elrejtett szövegként, úgynevezett termaként került elő.
Nyugati fogadtatás és hatás
Evans-Wentz kiadása és a hozzá csatolt magyarázatok jelentősen alakították azt a képet, amelyet a nyugati közönség a tibeti buddhizmusról és általában a halálról alkotott. A szöveg később olyan gondolkodókra is hatással volt, akik a pszichológia és a spiritualitás határterületén dolgoztak és a bardo-tanítást a halál mellett a tudatállapotok általánosabb metaforájaként is értelmezték. Ez az értelmezés a hagyomány szerinti, szó szerinti halál utáni tanítástól eltérő, nyugati hozzáadás.
Mivel nem tévesztendő össze
A Tibeti halottaskönyv nem azonos az Egyiptomi halottaskönyvvel, a két szöveg különböző kultúrkörből, különböző korból és eltérő tartalommal született, a nyugati cím hasonlósága csak kiadói döntés eredménye. A szöveg emellett nem egyetlen, egységes ősi könyv, hanem tanítási szövegek gyűjteménye, amelynek különböző kiadásai és fordításai eltérő terjedelemben és sorrendben közlik az anyagot, ráadásul az idők során több nyugati fordító és kutató is készített saját, egymástól eltérő hangsúlyú átültetést belőle.
Fontos az is, hogy a mű elsősorban gyakorlati, szertartási célú szöveg, nem elméleti filozófiai értekezés: a hagyomány szerint a felolvasás és a hozzá kapcsolódó szertartás a haldokló és a gyászoló család mindennapi gyakorlásának is része, nem csupán egy elzárt kolostori hagyomány szövege.