A csakra szanszkrit szó, jelentése „kerék" vagy „korong". Az indiai jóga és a tantrikus hagyomány szerint a testben hét fő energiaközpont helyezkedik el a gerinc mentén, ezeket nevezik csakráknak. A rendszer hagyományos tanítás, nem élettani vagy anatómiai leírás, hanem a jóga és a tantra szimbolikus, meditatív keretrendszerének része.
A hagyomány a csakrákat finom energiacsatornákkal, az úgynevezett nádikkal képzeli összekötve, ezen a rendszeren áramlik a jóga és a tantra tanítása szerint a szubtilis energia. A hét fő csakrán kívül egyes tantrikus és jógikus iskolák további, kisebb energiaközpontokat is említenek, a hagyomány tehát nem teljesen egységes a részletekben.
A hét fő csakra a hagyomány szerint
A jógikus tanítás rendszere az alábbi hét fő energiaközpontot különbözteti meg, a gerinc aljától a fejtetőig haladva:
- Gyökércsakra (muladhara): a gerinc tövénél, hagyományosan a piros színhez kötve
- Szakrális csakra (szvadhistána): az alhas tájékán, hagyományosan a narancssárga színhez kötve
- Napfonat csakra (manipura): a gyomor tájékán, hagyományosan a sárga színhez kötve
- Szívcsakra (anáhata): a mellkas közepén, hagyományosan a zöld színhez kötve
- Torokcsakra (visuddha): a torok tájékán, hagyományosan a kék színhez kötve
- Harmadikszem-csakra (ádnyá): a szemöldökök között, hagyományosan az indigó színhez kötve
- Koronacsakra (szahaszrára): a fejtetőn, hagyományosan az ibolya vagy fehér színhez kötve
A csakrákhoz kapcsolt színek és elhelyezkedések hagyományról hagyományra és forrásról forrásra eltérhetnek, a fenti felsorolás a leggyakrabban idézett, klasszikus sorrendet követi.
A csakra-rendszer a mai gyakorlatban
A csakra-rendszer ma számos tárgy és gyakorlat elnevezésében megjelenik, ilyen például a csakra hangtál, amelynek felirata vagy díszítése az egyes csakrákhoz kapcsolt színekre és szimbólumokra utal, vagy a csakra színek szerint válogatott ékszerek és kiegészítők. Ezek a tárgyak a hagyomány szimbolikájára épülnek, a jógikus tanítás vizuális és tárgyi megjelenítései.
A modern jógaoktatásban a csakrákat gyakran az ászanák, vagyis a testtartások és a meditációs gyakorlatok szimbolikus kereteként említik, ahol egy-egy gyakorlat vagy testhelyzet hagyományosan egy adott csakrához kapcsolódik. Ez a kapcsolat is a hagyomány szimbolikus rendszeréhez tartozik, nem mérhető, tudományosan igazolt megfeleltetés.
Fontos hangsúlyozni, hogy a csakra-rendszer hagyományos, szimbolikus tanítás, nem pedig élettani leírás, a hozzá kapcsolt tárgyak és színek pedig a hagyomány illusztrációi, nem mérhető hatás bizonyítékai.