A meditációs párna gyűjtőfogalom, amely a hosszabb ideig tartó, ülő meditációs gyakorlást hivatott kényelmesebbé tenni. A legismertebb forma a zafu, egy kerek, jellemzően kapokrosttal vagy hajdinahéjjal töltött párna, amelyet a japán zen hagyomány terjesztett el, de ma a legtöbb meditációs irányzat használja, függetlenül a vallási háttértől.
Zafu és félhold párna
A kerek zafu a test alatt egyenletesen emeli meg a csípőt, ezáltal a térd a csípő szintje alá kerülhet, ami sokak számára megkönnyíti a hosszabb ideig tartó, egyenes gerinccel való ülést. A félhold alakú párna ehhez képest elöl keskenyebb, hátul vastagabb, ez a forma több helyet hagy a keresztbe tett lábfejeknek és lábszáraknak, ezért főleg azoknak kényelmesebb, akik oldalra vagy előre nyúló lábtartással ülnek. A két forma között a fő különbség tehát a lábak elhelyezésének támogatásában van, nem az emelés mértékében.
- zafu: kerek forma, egyenletes emelés, hagyományosan zen gyakorláshoz
- félhold párna: elöl keskenyebb, több hely a keresztbe tett lábaknak
- töltőanyag: kapokrost vagy hajdinahéj, amely idővel felveszi a test formáját
Ülésmódok
A meditációs párnát a gyakorlók többféle üléshez használják, a választás elsősorban kényelmi és szokás kérdése, nem egészségi előírás. A törökülés a legegyszerűbb keresztbe tett lábú tartás, a burmai ülésnél viszont a két lábfej egymás mellett, egymást nem keresztezve fekszik a földön, a térdelő tartásnál pedig a párnát gyakran az oldalára fordítva, a lábszárak közé helyezve ülnek rá a gyakorlók. Mindhárom tartásnál a párna szerepe az, hogy a csípő és a térd viszonyát kényelmesebbé tegye, azt azonban, hogy melyik tartás kinek megfelelő, mindenki a saját teste alapján dönti el.
Kiegészítő kellékek
A zafu alá gyakran egy lapos, négyszögletes alappárnát, zabutont is tesznek, amely a térdet és a bokát védi a kemény padlófelülettől. A meditációs sarok berendezésekor a párna mellett sokan malát és tingshát is a keze ügyében tart, hogy a gyakorlás nyitása és zárása is a helyén legyen.
Elnevezés és anyagválasztás
A zafu szó a japán "ülés" (za) és "párna" (fu) szavak összetételéből ered, ami jól mutatja, hogy a tárgy elsődlegesen a zen hagyományban kapta a nevét, mára azonban vallási háttértől függetlenül szinte minden meditációs irányzat átvette. A huzatok jellemzően levehetők és mosható anyagból készülnek, a kapokrosttal töltött párna könnyebb és rugalmasabb, a hajdinahéjjal töltött változat pedig idővel jobban felveszi a rajta ülő testének formáját, ezért sokan a hosszabb, rendszeres gyakorláshoz ezt részesítik előnyben.