Az amulett latin eredetű szó, olyan tárgyat jelöl, amelyet a hagyomány szerint védelem céljából viselnek vagy tartanak maguknál. A magyar szóhasználat gyakran különbséget tesz az amulett és a talizmán között: az amulett inkább óv valamitől, a talizmán inkább vonz valamit, például szerencsét vagy sikert. A buddhista hagyományban az amulett elsősorban emlékeztető: a Buddha vagy egy tanító jelenlétét, a tanítás értékeit idézi fel.
Thai Buddha-amulettek
Thaiföldön a phra khrueang, vagyis a Buddha-amulett a mindennapi élet része. Kis, kézbe illő tárgyak agyagból, szentelt porokból, fémből vagy fából, rajtuk Buddha, híres szerzetesek vagy szent jelképek domborműve. Az amuletteket szerzetesek szentelik meg szertartással, viselőik rendszerint tokba foglalva, nyakláncon hordják. Bangkokban külön amulettpiac működik, a régi, híres kolostorokból származó darabok a gyűjtők körében nagy becsben állnak.
- a thai szokás szerint az amulettet tiszteletből a derék fölött hordják
- több amulett egy láncon is viselhető, a legfontosabb középre kerül
- a régi darabok korának és eredetének megállapítása szakértői feladat
Tibeti és nepáli amulettek
A tibeti gau kis, ezüstből vagy rézből készült, gyakran türkizzel és korallal díszített imadoboz, amelybe papírra írt mantrát, imát, áldott szövetdarabot vagy kis agyagszobrocskát helyeznek. Az utazók és a pásztorok a nyakukban vagy a vállukon átvetve viselték. A nepáli medálokon gyakori az om jel, a végtelen csomó, Tára vagy a Gyógyító Buddha alakja, ezek a jelképek a saját jelentésükkel együtt hordozzák a védelem gondolatát.
Viselete és tisztelete
A buddhista szemlélet szerint az amulett nem önmagában hat, hanem a viselőjét emlékezteti az erényes életre, a figyelmességre és a tanításra. Ezért a hagyomány szerint tisztelettel kell bánni vele: nem teszik a földre, nem viszik be illemhelyre. Ha már nem viselik, tiszta helyen, például a házioltáron őrzik.