A korall nem ásvány, hanem szerves eredetű ékszeranyag: apró tengeri polipok telepeinek meszes váza. Az ékszerként használt nemes korall (Corallium nemzetség) főként kalcium-karbonátból áll, keménysége a Mohs-skálán 3 és 4 közé esik. Színe a fehértől a rózsaszínen át a mélyvörösig terjed, a vörös árnyalatot a vázba épült karotinoid festékanyagok adják.
A csiszolt korall selymes, enyhén üveges fényű. A felületén és a törésén finom, párhuzamos csíkozottság látszik, ez a valódi korall egyik ismertetőjele.
Előfordulás
A legismertebb faj, a vörös nemes korall (Corallium rubrum) a Földközi-tengerben él, főként Szardínia, Korzika, Szicília és Tunézia partjainál. A csendes-óceáni fajokat Japán, Tajvan és a Hawaii-szigetek környékén gyűjtik. A nemes korall lassan nő, állományait a túlgyűjtés megviselte, ezért több országban szigorú szabályok vonatkoznak a gyűjtésére.
A hagyományban
Tibetben és a Himalája vidékén a korall a türkiz mellett a legbecsesebb ékszeranyag, bár a tengertől több ezer kilométerre fekvő vidékre csak kereskedelmi úton, Indián keresztül jutott el. A nagy korall- és türkizgyöngyökből álló nyakláncok, fejdíszek és fülbevalók a családi vagyon részeként öröklődtek. A Földközi-tenger mellékén a korall az ókor óta a gyermekek védelmét szolgáló amulettek anyaga volt.
Ékszerként és malaként
A korall karkötőkben, nyakláncokban és fülbevalókban gyakran türkizzel és lápisz lazulival párosul: a piros, a kék és a zöldeskék együtt a tibeti ékszerek jellegzetes színhármasa. A malákban osztógyöngyként is gyakori. Ápolásánál figyelni kell arra, hogy savra érzékeny: ecet, citromlé, parfüm, hajlakk és erős izzadság is megfakíthatja. Tisztítani langyos vízzel és puha kendővel érdemes, a vegyszeres és az ultrahangos tisztítást kerülni kell.
Mivel nem tévesztendő össze
A kereskedelemben sok korallnak nevezett anyag nem nemes korall. Gyakori a festett bambuszkorall és szivacskorall, a sajtolt korallpor, valamint az üveg, a csont vagy a műgyanta utánzat. A kézműves tibeti és nepáli ékszerekben is gyakori a helyettesítő anyag, ez nem hiba, csak érdemes tudni róla: az anyagot a termékleírás adja meg.