A lápisz lazuli nem egyetlen ásvány, hanem kőzet: fő alkotója a kék színt adó lazurit nevű ásvány, emellett fehér erekben kalcit és apró aranyló pontokban pirit is megjelenik benne. A lazurit egy kéntartalmú alumínium-szilikát, ennek szerkezete okozza a kő jellegzetes, mélykék színét, a kalcit erek világos csíkokat, a piritszemcsék pedig fémes csillogású pöttyöket húznak a felületére. A lazurit a szodalit ásványcsoport tagja, kristályszerkezete köbös rendszerű, ez a csoport több más kék színű ásványt is magába foglal.
Keménysége a Mohs-skálán 5 és 5,5 közé esik, tehát viszonylag puha kő, könnyen karcolódik, ezért ékszerként óvatosabb bánásmódot igényel, mint a kvarcalapú kövek. A jó minőségű lápisz lazuli egyenletes, sötétkék, kevés kalciterezettel, a piritszemcsék jelenléte önmagában nem hibajel.
Előfordulás
A legismertebb lelőhely Afganisztán északkeleti, hegyvidéki területe, ahonnan évezredek óta bányásszák a követ. Emellett Chilében és a Bajkál-tó térségében is találhatók lápisz lazuli előfordulások, ezek színe és mintázata jellemzően eltér az afganisztáni kőétől. A kőzetet hagyományosan föld alatti tárnákból, kézi erővel fejtik ki, a nagy méretű, egyenletes színű tömbök ma is ritkák és értékesek.
A hagyományban
Az ókori Egyiptomban a lápisz lazulit porrá törve ultramarin festéket készítettek belőle, emellett ékszerek, amulettek és berakások kedvelt kék köve volt. Mezopotámiában és Perzsiában pecséthengerek és díszítőelemek anyagaként használták.
Az európai festészetben a reneszánsz korban az ultramarin a legdrágább pigmentek közé tartozott, mert kizárólag lápisz lazuliból állították elő, ezért a festők gyakran csak a legfontosabb részletekhez, például egy alak köpenyéhez tartogatták. Tibetben és Kínában is ismert és kedvelt dísz- és ékszerkő volt, gyakran társították turkizzal, mert a két kék árnyalat jól illett egymáshoz az ékszerekben.
Ékszerként és malaként
A ma kapható lápisz lazuli ékszerek jellemzően kabosonra csiszolt formában, karkötő, medál vagy nyaklánc gyöngyeként kerülnek forgalomba, de mala gyöngyként is használják. A gyöngyöket jellemzően fúrással alakítják mala vagy karkötő füzérré, foglalatuk gyakran ezüst vagy tibeti stílusú fém díszítés. Puhasága miatt kerülendő az ultrahangos tisztítás, a savas vagy erős vegyszeres kontaktus, valamint az erős ütés, mert könnyen kicsorbulhat.
Mivel nem tévesztendő össze
A lápisz lazulihoz hasonló kék színű, de más ásvány a szodalit, amely nem tartalmaz piritszemcséket, így a felületén nincsenek aranyló pontok. A kereskedelemben emellett előfordul kékre festett jáspis vagy márvány, illetve mesterségesen előállított utánzat is lápisz lazuli néven, ezeket az egyenletes, természetellenesen élénk szín és a hiányzó pirit árulja el. A kereskedelemben ezt az utánzatot néha „svájci lápisznak" nevezik, jóllehet a svájci eredethez nincs köze, a nevet csak a piaci hagyomány őrzi.