Fel az oldal tetejéreAz oldal megosztása
Ásványok és kövek

Hematit

Más néven:vasfénylehematite

A hematit vas-oxid ásvány, amelynek vöröses karcszíne adta a nevét, ékszerekben leggyakrabban fényesre csiszolt, fémes szürkésfekete gyöngyök formájában találkozunk vele.

A hematit a vas-oxidok csoportjába tartozó ásvány, kémiai képlete Fe2O3, a vas egyik legfontosabb ércásványa. Kristályrendszere trigonális, kristályai táblás vagy rózsa alakú halmazokban (vasrózsa) nőnek, de tömör, vese alakú (angolul kidney ore) vagy földes megjelenésben is előfordul. Keménysége a Mohs-skálán 5 és 6,5 közé esik, valamivel keményebb az üvegnél, mégis viszonylag könnyen csorbul, csiszolt éle törékeny.

Tömbben a hematit fémesen csillogó, szürkésfekete vagy vörösesbarna, porrá törve azonban élénk vörös színt mutat. Erről a tulajdonságról kapta a nevét is: a görög haima (vér) szóból ered, mert a régiek a por vörös színét vérre emlékeztetőnek találták. Ez a vörös karcszín az ásvány egyik legbiztosabb azonosító jegye, még akkor is, ha felülete fekete és fémfényű.

Előfordulás

A hematit az egyik legszélesebb körben bányászott vasérc, jelentős telepei találhatók Brazíliában, Ausztráliában (elsősorban a nyugat-ausztráliai Pilbara-vidéken), Ukrajnában és az Egyesült Államok Felső-tavi (Lake Superior) vasérc-körzetében. Európában az angliai Cumbria megye vese alakú, kidney ore néven ismert hematitja és az olaszországi Elba-sziget lelőhelyei a legismertebbek, utóbbi már az ókorban is kitermelés helyszíne volt. Ékszerészeti minőségű, csiszolásra alkalmas tömör hematit jóval kisebb mennyiségben fordul elő, mint az ipari vasérc.

A hagyományban

Az ókori Egyiptomban a hematitból pecsételőgyűrűket, amuletteket és apró szobrocskákat faragtak, a görög és a római kultúrában pedig vérkőként (haematites lapis) emlegették, éppen vörös karcszíne miatt. Az ókori Mezopotámiában a hengerpecsétek egyik kedvelt alapanyaga volt, mert kemény felülete jól tartotta a finom vésést, ez a hagyomány a középkori Európában is folytatódott, ahol pecsétgyűrűk kedvelt kövévé vált.

Ékszerként és malaként

A mai ékszerészetben a hematitot leggyakrabban fényesre polírozott, gömb vagy hordó alakú gyöngyök formájában dolgozzák fel, karkötők, gyűrűk és férfi ékszerek kedvelt alapanyagaként. Malaszemként ritkábban használják, súlya és merevsége miatt inkább rövidebb csukló mala készül belőle, nem a hagyományos 108 szemes nagy mala.

  • gömb és hordó alakú csiszolt gyöngyök karkötőkben
  • lapos, gyűrűbe foglalt kabosonok
  • rövidebb csukló mala alapanyagaként

Ápolásban a hematit a vizet és a vegyszert egyaránt rosszul viseli: a nedvesség hosszabb távon oxidációt, rozsdafoltokat okozhat a felületén, ezért tisztításkor száraz, puha kendő ajánlott, ékszerként pedig érdemes levenni fürdés vagy edzés előtt.

Mivel nem tévesztendő össze

A kereskedelemben kapható, erősen mágneses, fémes fényű „hematit" karkötők és gyöngyök túlnyomó többsége nem természetes ásvány, hanem mesterségesen előállított hematin: finomra őrölt vas-oxid vagy ferritport szinterelnek össze, amelyet szándékosan erősen mágnesezhetővé tesznek. A természetes hematit ezzel szemben csak gyengén mágneses, nem tapad más darabokhoz mágnesként, ezért az erős mágnesesség önmagában a mesterséges eredetre utaló jel. Vásárláskor érdemes tisztázni, természetes ásványról vagy hematinról van szó, mert a kettő ára és tartóssága is eltér.

---