A holdkő a földpátok családjába tartozó ásvány, pontosabban az ortoklász és az albit nevű földpátfajták finom, rétegzett összenövéséből álló változat, szakszóval adulár. Kémiailag kálium- és nátrium-alumínium-szilikát, keménysége a Mohs-skálán 6 és 6,5 közé esik. A földpátok a földkéreg leggyakoribb ásványcsoportját alkotják, a holdkő az egyetlen tagjuk, amelyet elsősorban a fényjátéka miatt vásárolnak ékszerként.
A kő jellegzetessége az úgynevezett adulárfény, más néven adulareszcencia: ez egy optikai jelenség, amelyet a kristályon belül egymásra rétegződő ortoklász és albit rétegek közötti fénytörés okoz, ettől úszik a fény a kő felszínén, ahogy azt megbillentik. A holdkő alapszíne fehér, szürkés vagy áttetsző, a legkeresettebb változatok kékes árnyalatú fényjátékot mutatnak.
Előfordulás
A holdkő legfontosabb lelőhelyei Srí Lanka és India, emellett kisebb mennyiségben Madagaszkáron és az Amerikai Egyesült Államokban is bányásszák. Az „adulár" elnevezés az Alpokban található Adula hegységre vezethető vissza, ahol az ásványt először azonosították. A srí lankai és indiai bányákból származó holdkövet gyakran kézi válogatással osztályozzák, a fényjáték erőssége és a szín tisztasága szerint.
A hagyományban
A hagyomány szerint az ókori Rómában a holdfény megszilárdult cseppjeként emlegették a követ, innen ered magyar és nemzetközi elnevezése is. Indiában évszázadok óta kedvelt ékszerkő, gyűrűkbe és nyakláncokba foglalva, Tibetben és Nepálban is elterjedt import ékszerkőnek számít, bár nem őshonos ásvány ezekben a régiókban. Ezek kultúrtörténeti hagyományok, nem bizonyított élettani vagy orvosi tények.
Ékszerként és malaként
A holdkövet szinte kizárólag kabosonra csiszolják, mert a sima, domború felület mutatja meg legjobban az adulárfényt, fazettált formában ez a hatás elveszne. Gyűrűkben, fülbevalókban, medálokban és karkötőkben egyaránt gyakori, mala gyöngyként puhasága miatt ritkábban használják. A gyöngyök fúrásakor ügyelnek arra, hogy a fényjátékot adó rétegek iránya egységes maradjon a füzérben, ez adja a mala vagy karkötő egységes csillogását. Viszonylag érzékeny kő: kerülendő az ultrahangos és gőzös tisztítás, az erős hőingás és a karcoló felületekkel való érintkezés.
Mivel nem tévesztendő össze
A kereskedelemben „szivárvány holdkő" néven gyakran árulnak olyan követ, amely valójában labradorit, egy másik földpátásvány, eltérő kémiai összetétellel és mintázattal. Emellett előfordul, hogy fehér, áttetsző kvarcot vagy üveget árulnak holdkő néven, ezeknél hiányzik a valódi adulárfény jellegzetes, mozgó csillogása. A valódi holdkövet nagyító alatt jól megkülönbözteti a benne futó, finom, ikerlemezes szerkezet, amely az utánzatokból hiányzik.