Az ásványrózsa nem természetes képződmény, hanem kézműves munka: a mester az ásványt vékony szirmokra vágja, a széleket csiszolja meg polírozza, majd a szirmokat egymásra rétegezve, virág formába állítja össze. A középpontba gyakran kisebb, más színű kő vagy csiszolt gömb kerül. A forma a rózsa szirmainak elrendezését követi, innen a neve.
Alapanyagai
A leggyakoribb alapanyag a rózsakvarc lágy rózsaszínje, az ametiszt lilája, a hegyikristály áttetsző fehérje és a kalcit meleg, mézes árnyalata. Az anyag választását a hasadási tulajdonság szabja meg: olyan kő kell hozzá, amely vékony lapokra vágható, mégis eléggé szívós marad. Minden darab egyedi, mert a kő erezete és színárnyalata bányánként meg tömbönként változik.
- Kézzel vágott és polírozott kőszirmok
- Kőzetenként eltérő szín és erezet
- Álló dísztárgy, nem viselhető ékszer
Elhelyezése és ápolása
Az ásványrózsa dísztárgy, jellemzően polcra, ablakpárkányra vagy az oltár mellé kerül, ahol a fény átjátszik a szirmokon. A polírozott felület ujjlenyomatra érzékeny, puha, száraz ruhával törölhető. A vegyszeres tisztítószer és az ultrahangos tisztító kerülendő, a ragasztott illesztéseket ugyanis megbonthatja. Az ametiszt és a rózsakvarc színe a tartós, közvetlen napfényen halványodhat, ezért a szórt fényű hely a kíméletesebb.