Ásványok és kövek

Az achát a kalcedon sávos, rétegzett változata, mintázata a kőzetüregben szakaszosan lerakódó kovaanyagból alakul ki, a piacon gyakran mesterségesen festik.

Az ametiszt a kvarc lila színváltozata, amelynek árnyalatát a kristályrácsba épült vas és a természetes besugárzás együtt hozza létre, kedvelt ékszer- és malaalapanyag.

Az ásványrózsa csiszolt kőszirmokból összeállított, virág alakú dísztárgy, amelyet jellemzően ametisztből, rózsakvarcból, hegyikristályból vagy kalcitból raknak össze.

Az aventurin csillámzárványoktól csillogó, tömör kvarcit kőzet, a legismertebb a zöld színváltozata, kedvelt karkötő-, medál- és mala-alapanyag.

A citrin a kvarc sárga színváltozata, természetes formában ritka, a kereskedelmi forgalom nagy részét hőkezeléssel sárgára változtatott ametiszt vagy füstkvarc adja.

A füstkvarc a kvarc barnás-szürkés, természetes vagy mesterséges sugárzás okozta elszíneződésű változata, csiszolt ékszerkőként és mala-alapanyagként egyaránt kedvelt.

A hegyikristály a kvarc teljesen színtelen, átlátszó változata, kémiailag tiszta szilícium-dioxid, amelyből hagyományosan gyöngyöt, kristálygömböt és ékszert csiszolnak.

A hematit vas-oxid ásvány, amelynek vöröses karcszíne adta a nevét, ékszerekben leggyakrabban fényesre csiszolt, fémes szürkésfekete gyöngyök formájában találkozunk vele.

A holdkő a földpát ásványcsalád tagja, jellegzetes fényjátékát, az adulárfényt a kristályon belüli rétegek közötti fénytörés okozza, kedvelt gyűrű- és medálkő.

A jade gyűjtőnév: két különböző ásványt, a jadeitet és a nefritet takarja, utóbbi Kínában évezredek óta a legbecsültebb, ékszerekre és szobrokra egyaránt használt kultúrkő.

A jáspis a kalcedon tömör, teljesen átlátszatlan változata, sokféle színben és mintázatban fordul elő, régóta kedvelt pecsét-, dísz- és ékszerkő.

A kalcedon a kvarc mikrokristályos, tömör változata, amelynek családjába az achát, a karneol, a jáspis, az ónix és a krizopráz is tartozik.

A kalcit a kalcium-karbonát leggyakoribb ásványa, a mészkő és a márvány fő alkotója, amely mézsárgától a narancsig sokféle színben, jellegzetes romboéderes hasadással terem.

A karneol a kalcedon vörös-narancsos, vasoxid színezte változata, az ókorban a pecsétgyűrűk kedvelt köve, ma karkötők és mala gyöngyök alapanyaga.

A lápisz lazuli mélykék kőzet, amelyet lazurit, kalcit és pirit alkot, az ókor óta kedvelt ékszer- és festékalapanyag, ma karkötők és mala gyöngyök anyaga.

A lávakő ásványtanilag bazalt, porózus vulkáni kőzet, nem önálló ásványfaj, likacsos szerkezete miatt gyöngyként illóolaj felitatására is használják.

A malachit élénkzöld, sávos mintázatú réz-karbonát ásvány, amelyet évezredek óta díszkőként, ékszerként és festékalapanyagként is használnak.

Az obszidián nem ásvány hanem gyorsan megszilárdult vulkáni üveg, éles törésfelülete miatt már az őskorban is eszközök nyersanyaga volt, ma ékszer- és dísztárgy alapanyag.

Az ónix a kalcedon egyenes sávozású változata, a kereskedelemben kapható fekete ónix ékszerek nagy része azonban mesterségesen feketére festett achát.

A rózsakvarc a kvarc halvány rózsaszín változata, színét mikroszkopikus ásványzárványok adják, régóta kedvelt ékszer-, mala- és dísztárgy alapanyag.

A rudraksha nem ásvány, hanem az Elaeocarpus ganitrus fa barázdált magja, amelyet a hindu hagyományban évszázadok óta mala fűzésére és imafüzérek készítésére használnak.

A tigrisszem a krokidolit rostjainak kvarccal való helyettesítődéséből keletkező, selymes fényű kő, arany-barna sávos színét a vas-oxidálódása adja.

A türkiz réz-alumínium foszfátásvány, jellegzetes kék-zöld színét a réz adja, a hagyományos tibeti és amerikai indián ezüst ékszerek klasszikus köve.