A rodonit a mangán szilikátja, a piroxenoidok csoportjába tartozó ásvány. Színe a rózsaszíntől a mélyvörösig terjed, ezt a mangán adja, a jellegzetes fekete erezetet és foltokat pedig a mállás során keletkező mangán-oxidok rajzolják. Keménysége a Mohs-skálán 5,5 és 6,5 közötti, ezért jól csiszolható, fénye üveges.
A nevét 1819-ben kapta a görög rodon, vagyis rózsa szóról. Tömör, szemcsés változatát dísz- és ékszerkőként, ritka, áttetsző kristályait gyűjtői ásványként becsülik.
Előfordulás
A legszebb tömör rodonitot az Urálban, Jekatyerinburg környékén bányászták, ahonnan a cári Oroszország kőfaragó műhelyeibe került. Jelentős lelőhelyei vannak Ausztráliában, Svédországban, Brazíliában, Peruban és Madagaszkáron. Az Egyesült Államokban Massachusetts állam kövének választották.
A hagyományban
Oroszországban a rodonit, orosz nevén orlec, a nemzeti díszkövek egyike: vázák, dobozok és szarkofágok is készültek belőle. Ebből faragták többek között II. Sándor cár feleségének, Marija Alekszandrovna cárnénak a szarkofágját a szentpétervári Péter-Pál-székesegyházban. A moszkvai Majakovszkaja metróállomás díszítésében is szerepel.
Ékszerként és malaként
A rodonitot gömbbé csiszolva karkötőkben és malákban, lapos kaboson formában medálokban használják. A fekete erezet minden darabon más mintát rajzol, ezért két rodonit ékszer sem egyforma. Napfényt és vizet jól bír, a vegyszerektől és az ütéstől érdemes óvni, mert a szemcsés kő pereme lepattanhat. Tisztítani langyos vízzel, puha kendővel lehet.
Mivel nem tévesztendő össze
Gyakran keverik a rodokrozittal, amely szintén mangántartalmú, rózsaszín ásvány, de karbonát: puhább, fekete erezet helyett fehér, sávos rajzolat jellemzi. A rózsakvarc halványabb, áttetszőbb és erezet nélküli.