A kendő a nagy, jellemzően téglalap alakú textildarab gyűjtőneve, amely Indiában, Nepálban és Thaiföldön a mindennapi viselet része. Nem szabott ruhadarab, ezért a viselője alakítja azzá, amire éppen szüksége van: vállra vetve stóla, fej köré tekerve napvédő, derékra kötve szoknyát helyettesítő pareo, összehajtva pedig sál.
Formái a hagyományban
Az indiai dupatta a szalvár kamíz hosszú kísérőkendője, amelyet a vállon átvetve vagy a fejre húzva viselnek. A délkelet-ázsiai pareo és sarong a derék köré tekert, csípőnél megkötött változat. A kasmíri eredetű pasmina a finom gyapjúkendők neve, ezek szövése sűrűbb meg melegebb a nyári pamutkendőkénél.
A khata
A tibeti kultúrában külön szerepe van a khatának, a hosszú, jellemzően fehér vagy sárga selyemsálnak. Érkezéskor, búcsúzáskor, szerencsekívánásnál és ünnepeken nyújtják át: a tanítónak, a vendéglátónak vagy a szobor elé helyezve. A fehér szín a tiszta szándékot jelöli, a sál átadása tiszteletadás és jókívánság, nem dísz.
Minták és anyagok
A nyári kendők alapanyaga jellemzően könnyű pamut vagy viszkóz, a mintakincs pedig a készítés helyét idézi: mandala, elefánt, csakra motívum, batikolt színátmenet vagy indiai virágminta. A könnyű anyag gyorsan szárad, összehajtva alig foglal helyet, ezért utazáshoz és strandra is kedvelt darab. A festett kendőt az első mosásoknál külön, hideg vízben érdemes mosni.