A dharma (páli nyelven dhamma) a szanszkrit hagyomány egyik legtöbb jelentésű fogalma. A szó a szanszkrit „dhr" gyökből ered, amelynek jelentése „tartani" vagy „fenntartani". A buddhizmusban elsősorban a Buddha tanítását, a valóság törvényszerűségeit feltáró tant jelenti, de a szó jelenséget, dolgot és a hindu hagyományban az egyén kötelességét is jelölheti a szövegkörnyezettől függően.
A Dharma a buddhista Három Kincs között
A buddhista hagyomány a menedéket három alappillérben, az úgynevezett Három Kincsben jelöli meg: a Buddhában, a felébredettben, a Dharmában, vagyis a tanításban és a Szanghában, a gyakorlók közösségében. A Dharma ebben az összefüggésben az az út és módszer, amelyet a Buddha a szenvedéstől való megszabaduláshoz mutatott meg. A hagyomány szerint a Dharma tartalmazza a Négy Nemes Igazságot és a Nyolcrétű Ösvényt, a buddhista tanítás két alapvető keretét.
A Dharma jelképe a dharmacsakra, a Tan kereke, amely a tanítás körforgását és állandó érvényét jelöli a hagyomány szerint.
A szó más jelentései
A dharma szó a buddhista tanon kívül is használatos. A hindu hagyományban a dharma az egyén életszakaszához és társadalmi helyéhez kötött kötelességet, valamint az erkölcsi rendet jelenti, amely a hagyomány szerint a kozmikus rendet is fenntartja. A buddhista filozófiai szövegekben ezen kívül a „jelenség" vagy „a tapasztalás alapegysége" értelemben is előfordul, ez utóbbi a hagyomány elemzőbb, filozófiai rétegéhez tartozik és a tapasztalás legkisebb, tovább nem bontható egységeit jelöli.
- A Tan, a Buddha tanítása, amely a Három Kincs egyike
- A hindu hagyományban az egyéni és társadalmi kötelesség
- Filozófiai szövegekben a jelenség vagy tapasztalati egység jelölése
- A dharmacsakra, a Tan kereke, mint a tanítás jelképe
A fogalom sokrétűsége miatt a szó pontos jelentése mindig a szövegkörnyezetből derül ki, Buddha alakja és tanítása köré pedig számos kulturális és történeti kérdés is szerveződik.
A Dharma a gyakorlásban
A buddhista közösségekben a tanítók által tartott előadásokat, magyarázatokat gyakran dharma-beszédnek nevezik, ezek a tanítás egy-egy részletét, tanítói értelmezését adják át a gyakorlóknak. A „dharma-gyakorlás" kifejezés a tanítás szerint nem csupán az elméleti tanulást jelenti, hanem a mindennapi életben való alkalmazását is, az erkölcsi magatartástól a meditációig.
A tanítás átadása hagyományosan szóbeli, tanító és tanítvány közötti kapcsolaton alapul, bár a Dharma szövegei írott formában, szútrákban és kommentárokban is fennmaradtak.