A négy nemes igazság (szanszkritul csatvári árjaszatjáni) a hagyomány szerint Buddha első tanítása, amelyet a megvilágosodása után tartott a korábbi öt társának. A buddhista hagyomány ezt a tanítást tartja az egész buddhista gondolkodás alapjának, mert tömören összefoglalja a szenvedés természetét, okát, megszüntethetőségét és a hozzá vezető utat. A magyar fordítások hagyományonként és fordítóként eltérhetnek, az alábbi megfogalmazás egy elterjedt változatot követ.
A négy igazság
- A szenvedés igazsága (dukkha): az élet a hagyomány szerint elválaszthatatlan az elégedetlenségtől és a szenvedéstől, ide tartozik a születés, az öregedés, a betegség és a halál, valamint a nem kívánt dolgokkal való találkozás és a kívánt dolgok elvesztése is.
- A szenvedés okának igazsága (szamudaja): a szenvedés oka a hagyomány szerint a vágy és a ragaszkodás, amely a dolgok állandóságába vetett téves hitből fakad.
- A szenvedés megszűnésének igazsága (niródha): a szenvedés megszüntethető a vágy és a ragaszkodás felszámolásával, ez az állapot azonos a nirvánával.
- A megszűnéshez vezető út igazsága (magga): a szenvedés megszűnéséhez vezető út a Nyolcrétű Ösvény, amely a hagyomány szerint kiegyensúlyozott, se nem önsanyargató, se nem élvhajhász középutat jelöl.
A négy igazság szerkezete
A hagyomány a négy igazságot gyakran orvosi analógiával magyarázza: a szenvedés a betegség, az ok a betegség kórokozója, a megszűnés a gyógyulás állapota, az ösvény pedig a gyógyuláshoz vezető kezelés. Ez az analógia a tanítás gyakorlati, cselekvésre ösztönző jellegét hangsúlyozza, a buddhista hagyomány szerint a négy igazság nem elméleti állítás, hanem felismerésre és gyakorlásra szánt tanítás.
Helye a buddhista tanításban
A négy nemes igazság a Dharma, vagyis a buddhista tanítás alapköve, erre épül a további tanítás nagy része, köztük a Nyolcrétű Ösvény részletes kifejtése is. A théraváda és a mahájána hagyomány egyaránt a négy igazságot tekinti a tanítás kiinduló pontjának, bár a további értelmezésben és hangsúlyokban a két irányzat eltér egymástól.
A négy nemes igazság megismerése a hagyomány szerint nem egyszeri intellektuális belátás, hanem fokozatosan mélyülő felismerés, amelyet a gyakorlás, köztük a meditáció és az erkölcsi élet hosszú folyamata erősít meg. A hagyomány külön kiemeli, hogy a négy igazsággal nem elég egyszer találkozni, azokat a tanítás szerint fel kell ismerni, meg kell érteni, meg kell valósítani és ki kell fejleszteni, ez a négyszeres feladat adja a tanítás gyakorlati mélységét.