A théraváda páli szó, a jelentése a vének tanítása. A buddhizmus ma is élő iskolái közül ez őrizte meg legközelebbi formában a korai tanítást, alapja a páli nyelvű szöveggyűjtemény, a Tipitaka, vagyis a három kosár. Délkelet-Ázsiában, elsősorban Srí Lankán, Thaiföldön, Mianmarban, Laoszban és Kambodzsában maradt meghatározó, ezért déli buddhizmusnak is nevezik.
A hangsúlyai
A théraváda középpontjában a saját gyakorlás áll: a tanítás szerint a felszabadulást mindenkinek magának kell megvalósítania, a Buddha csak az utat mutatta meg. A gyakorlás gerince az erkölcsi alapok betartása, a figyelem elmélyítése meg a belátás kimunkálása. A négy nemes igazság és a nyolcrétű ösvény a tanítás váza, a gyakorlás két fő ága pedig a szamatha, a nyugalom meg a vipasszaná, a belátás.
- Páli kánon, a korai szövegek nyelve
- Saját gyakorláson alapuló megszabadulás
- Szerzetesi közösség és a világiak szoros kapcsolata
A szerzetesi élet
A théraváda országokban a szerzetesi közösség a mindennapok része: a szerzetesek reggelente alamizsnát gyűjtenek, a hívők pedig ételt ajánlanak fel. Thaiföldön hagyomány, hogy a fiatal férfiak néhány hónapot vagy évet szerzetesként töltenek. A kolostor a falu közösségi tere, ahol az ünnepek meg a tanítások is zajlanak.
A mahájánához képest
A legfontosabb különbség az eszményben van: a théraváda az arhat, a saját megszabadulást elérő gyakorló útját állítja középpontba, a mahájána pedig a bodhiszattváét, aki minden lény felszabadításáért fogad. A két ág ugyanazt a korai tanítást tekinti alapnak, a hangsúlyok és a szöveghagyomány tér el.