A mahájána szó jelentése nagy szekér vagy nagy jármű. A buddhizmus két nagy ágának egyike, amely az időszámításunk kezdete körüli századokban vált külön iránnyá Indiában, majd Kínán, Koreán, Japánon, Vietnamon és Tibeten keresztül terjedt el. A másik nagy ág a théraváda, vagyis a vének tanítása, amely Srí Lankán, Thaiföldön, Mianmarban, Laoszban és Kambodzsában él tovább.
A bodhiszattva eszménye
A mahájána legfontosabb újítása a bodhiszattva alakja. Míg a korábbi irányzat a saját megszabadulás, az arhat állapot elérését tekinti célnak, addig a mahájána gyakorlója fogadalmat tesz, hogy minden érző lény megszabadulásáért munkálkodik és csak akkor lép be a végső megszabadulásba, ha mindenki más már oda jutott. Ebből fakad a mahájána két alappillére, az együttérzés és a bölcsesség, amelyeket a hagyomány egymástól elválaszthatatlannak tart.
- Bodhicsitta: a felébredés szándéka minden lény javára
- Együttérzés és bölcsesség egyensúlya
- Hat tökéletesség: adakozás, erény, türelem, igyekezet, meditáció, bölcsesség
Az üresség tanítása
A mahájána bölcseletének középpontjában az üresség, szanszkritul súnjatá áll. A tanítás szerint semmilyen jelenség nem rendelkezik önálló, önmagában megálló lényeggel, minden más feltételektől függően keletkezik. Ez nem a világ tagadása, hanem a merev, elkülönült létezés elképzelésének a feloldása. A tanítást rendszerbe foglaló Nágárdzsuna a 2. században élt, a Szív szútra pedig ezt a gondolatot mondja el a legtömörebb formában.
Ágai és alakjai
A mahájánából nőttek ki a zen, a tiszta föld irányzat meg a tibeti vadzsrajána iskolái. A mahájána világában jelennek meg azok a bodhiszattvák is, akiket a szobrokról és a thangkákról ismerünk: Chenrezig az együttérzés, Manydzsusrí a bölcsesség, Tára pedig a gyors segítség megtestesítője. Ezek az alakok nem istenek a szó teremtő értelmében, hanem a felébredt tudat egy-egy vonásának megszemélyesítései.