A szútra szanszkrit szó, a jelentése fonál vagy zsinór, ugyanabból a tőből, mint a magyar sutura orvosi kifejezés. A név a formára utal: a tanítás mondatai úgy fűzik fel a gondolatokat, mint a fonál a gyöngyöket. Az indiai bölcseletben a szútra tömör, könnyen megjegyezhető állítás, például a Patandzsali-féle jógaszútrákban. A buddhista hagyományban a Buddhának tulajdonított tanbeszédeket jelöli, páli nyelven szutta néven.
A szóbeli hagyomány
A korai tanbeszédek évszázadokig szóban öröklődtek, ezért a szövegek felépítése a megjegyzést szolgálja: ismétlődő fordulatok, felsorolások, számozott csoportok tagolják őket. Szinte minden szútra ugyanazzal a formulával kezdődik: így hallottam egykor, majd megnevezi a helyet, ahol a tanítás elhangzott meg a jelenlévőket.
- Ismétlődő szerkezet, a szóbeli átadás nyoma
- Nyitóformula: így hallottam egykor
- Páli szutta, szanszkrit szútra
A legismertebb szövegek
A mahájána hagyomány legismertebb szövege a Szív szútra, amely néhány sorban foglalja össze az üresség tanítását és a záró mantrájával ér véget. Emellett a Gyémánt szútra, a Lótusz szútra és a szeretetteljes jóindulatról szóló Metta szutta tartozik a legtöbbet recitált szövegek közé. A Gyémánt szútra egy 868-ban készült példánya a világ legrégebbi, dátummal ellátott nyomtatott könyve.
A gyakorlatban
A szútrákat nem csak olvassák, hanem recitálják: a hangos, közös felmondás a kolostorok napi rendjének része. A kéziratokat a tibeti hagyományban hosszúkás, fűzés nélküli lapokon őrzik, két fatábla közé kötve, selyembe csomagolva; a szövegnek ugyanolyan tisztelet jár, mint a szobornak.