Tanítás és gyakorlat

Az ászana a jóga nyolcrétű rendszerének egyik tagja, a szó eredetileg ülő testtartást jelentett, a hatha jógában vált a testtartások általános elnevezésévé.

A bardo a tibeti buddhista hagyományban a halál és az újjászületés közötti köztes állapotot jelöli, bár a hagyomány más átmeneti állapotokra is használja a szót.

A bódhicsitta a mahájána buddhizmus központi fogalma: az a szándék, hogy a gyakorló minden érző lény javára érje el a felébredést, ez teszi a gyakorlót bodhiszattvává.

A bodhiszattva a mahájána buddhizmus fogalma, olyan lény, aki a saját megvilágosodása mellett minden érző lény megszabadulásáért fogadalmat tesz és gyakorol.

A csakra szanszkrit szó, a jóga és a tantra hagyomány szerint a testben elhelyezkedő hét fő energiaközpontot jelöli, hagyományos, nem élettani leírásként.

A dalai láma a tibeti buddhizmus legismertebb tanítói címe. A tizennegyedik dalai láma, Tendzin Gyaco 1935-ben született, 1959 óta Indiában él.

A dharma többjelentésű szanszkrit szó, a buddhizmusban a Buddha tanítását jelöli, a hindu hagyományban pedig az egyén kötelességét és az erkölcsi rendet is jelentheti.

A hatha jóga a jóga testi gyakorlásra épülő ága, ászanákra és légzésszabályozásra épít, ez a nyugaton ismert jógaformák túlnyomó többségének alapja.

A jóga az indiai hagyományból eredő testi és szellemi gyakorlatok gyűjtőneve, amelynek nyugaton legelterjedtebb formája a testtartásokra épülő hatha jóga.

A jóga nidra fekvő testhelyzetben végzett, vezetett ellazulási gyakorlat, amely a hagyomány szerint éber tudatállapotot tart fenn, ezért lényegesen különbözik az alvástól.

A karma szanszkrit szó, jelentése tett, a buddhista tanításban a szándékos cselekedet és annak következménye közötti összefüggést jelöli, nem pedig azonnali sorsszerű büntetést.

A kundalini a jógikus hagyomány tanításában a gerinc tövében nyugvó, összetekeredett kígyóként elképzelt erő, amely a gyakorlás hatására a csakrákon át emelkedik fel.

A láma és a rinpocse a tibeti buddhizmus tanítói címei, a rinpocse gyakran, de nem mindig egy tulku, vagyis felismert újraszületett tanító megszólítása.

A lótuszülés (padmászana) a jóga és a meditáció hagyományos, keresztbe tett lábú ülő testtartása, amelynek könnyített változata a féllótusz és a burmai ülés.

A mahájána a buddhizmus egyik nagy ága, amelynek középpontjában a bodhiszattva eszménye áll: a gyakorló minden érző lény megszabadulásáért fogadalmat tesz, nem csak a sajátjáért.

A mantra ismételt recitálásra szánt szótag vagy szöveg a hindu és a buddhista hagyományban, amelyet a figyelem összpontosítására és a gyakorlás elmélyítésére használnak.

A meditáció a figyelem tudatos irányítására épülő gyakorlat, amelynek célja a nyugodt, éber elmeállapot elérése ülő vagy mozgásos formában végzett módszerekkel.

A metta a jóindulat, a szerető kedvesség gyakorlása: a buddhista hagyomány egyik legrégebbi meditációs módszere, amelyben a gyakorló jókívánságokat küld önmagának meg másoknak.

A mindfulness a tudatos jelenlét gyakorlása, amely a buddhista éberségi meditációból ered és világi, klinikai formában, elsősorban az MBSR programban terjedt el nyugaton.

A napüdvözlet (szúrja namaszkára) egymáshoz kapcsolt ászanák hagyományos sora a hatha jógában, amelynek több, hagyományonként eltérő változata ismert.

A négy nemes igazság Buddha első tanítása a szenvedésről, annak okáról, megszűnéséről és a megszűnéshez vezető útról, a fordítások hagyományonként eltérhetnek.

A nirvána szó jelentése kioltás, a buddhista tanításban a vágy, a gyűlölet és a tudatlanság megszűnését jelöli, nem pedig egy helyet vagy egyszerű boldogságérzetet.

A nyolcrétű ösvény a négy nemes igazság negyedik tagja, a szenvedés megszűnéséhez vezető nyolc gyakorlati elv, amelyet a hagyomány erkölcs, elmélyedés és bölcsesség hármas csoportjába rendez.

A pránájáma a légzés tudatos vezetésének gyakorlata a jógában, a klasszikus nyolcrétű rendszer egyik tagja, amely az ászanák után következik.

A púdzsá a hindu és a buddhista hagyomány tiszteletadó szertartása, amelyben az istenségnek vagy a Buddhának virágot, füstölőt, mécsest, vizet és ételt ajánlanak fel, mantrák és imák kíséretében.

A szamszára a hindu és a buddhista hagyományban a születés, halál és újjászületés folytonos körforgását jelöli, amelyet a hagyomány gyakran a létkerék ábrázolásával jelenít meg.

A szangha a buddhista Három Kincs egyike, szűkebb értelemben a szerzetesi közösséget, tágabb értelemben a tanítást követő gyakorlók közösségét jelöli.

A szútra a buddhista hagyományban a Buddhának tulajdonított tanbeszéd, az indiai bölcseletben pedig tömör, megjegyezhető tanítómondat, a szó jelentése fonál.

A tantra olyan szöveg- és gyakorlathagyomány, amely a hétköznapi tapasztalatot vonja be a gyakorlásba: mantrával, mandalával meg megjelenítéssel dolgozik, tanítói átadáshoz kötve.

A théraváda a buddhizmus ma is élő legrégebbi iskolája, amely a páli kánonra épül; Srí Lankán, Thaiföldön, Mianmarban, Laoszban meg Kambodzsában a meghatározó irányzat.

A Tibeti halottaskönyv néven ismert szöveg eredeti címe Bardo Thödol, a nyugati elnevezést Evans-Wentz 1927-es kiadása tette ismertté, tartalma a halál utáni bardo állapotot vezető tanítás.

A vadzsrajána a mahájánából kinőtt tantrikus irányzat, a tibeti buddhizmus alapja: mantrával, mandalával, elképzelt alakok megjelenítésével és tanítói átadással dolgozik.

A vipassana a théraváda buddhizmus belátás-meditációja, amely a testi és lelki jelenségek folyamatos megfigyelésére épül, ma jellemzően tíznapos, csendes tanfolyamok formájában terjed.

A zen a mahájána buddhizmus egyik irányzata, amely Kínában csan néven alakult ki és Japánban vált önálló iskolává, központi gyakorlata az ülő meditáció, a zazen.