A láma tibeti szó, a szanszkrit „guru" megfelelője, jelentése nagyjából „felülmúlhatatlan" vagy „tanító". A tibeti buddhizmusban a láma cím a szellemi tanítót jelöli, aki a tanítást egy hagyományos vonalon, tanítótól tanítványnak átadva kapta és jogosult azt továbbadni. A cím nem jár automatikusan szerzetesi fogadalommal, világi tanítók is viselhetik, ha a hagyomány elismeri tanítói jogosultságukat.
A rinpocse szintén tibeti szó, jelentése „drágakő" vagy „becses", megszólításként és címként egyaránt használják. A rinpocse címet gyakran, bár nem kizárólagosan, tulkuknak adják, vagyis olyan tanítóknak, akiket a hagyomány egy korábbi elhunyt tanító újraszületéseként azonosított.
A tulku hagyomány
A tulku-hagyomány szerint egy megvalósult tanító tudata a halála után tudatosan választja meg a következő újjászületését, ezt a gyermeket a hagyomány különleges jelek, tárgyfelismerési próbák és korábbi tanítók jóslatai alapján azonosítja. Az azonosított gyermeket ezután gondos, hagyományos képzésben részesítik, hogy felkészüljön az elődje tanítói szerepének folytatására. A dalai láma a legismertebb, de messze nem az egyetlen tulku vonal a tibeti buddhizmusban, számos kolostornak és tanítói iskolának megvan a saját tulku-vonala.
A geshe cím
A geshe cím ezzel szemben nem születési vagy újraszületési alapon jár, hanem hagyományos tudományos fokozat, amelyet a gelugpa iskola kolostori egyetemein hosszú, éveken át tartó filozófiai és logikai tanulmányok és vizsgák után lehet elnyerni. A geshe cím nagyjából a nyugati doktori fokozatnak feleltethető meg, viselője nem feltétlenül tulku, hanem tanulmányai révén szerzett tanítói elismerést kapott.
Címek és megszólítás a gyakorlatban
A tibeti buddhista közösségekben a láma, a rinpocse és a geshe címek gyakran együtt is előfordulnak, egy tanítót egyszerre szólíthatnak lámának és rinpocsének, ha egyszerre tanítói vonalhoz és tulku-felismeréshez is kötődik. A címek helyes használata a hagyomány szerint tiszteletet fejez ki a tanítói vonal és a tanítás átadása iránt, a nyugati köznyelvben azonban a szavakat sokszor pontatlanul, egymással felcserélve használják.
A nyugati buddhista központokban meghívott tanítókat gyakran a tibeti cím és a saját nevük együttes formájában mutatják be, a hallgatóság számára azonban nem mindig egyértelmű, hogy egy adott cím tulku-elismerést, tudományos fokozatot vagy egyszerűen egy tanítói vonalhoz tartozást jelöl. A hagyomány szerint a cím önmagában nem helyettesíti a tanítvány és a tanító közötti személyes kapcsolatot és a tanítás fokozatos, türelmes elsajátítását, a cím inkább a tanítói vonalhoz tartozást és az elismert tanítói jogosultságot jelzi.