A púdzsá (puja) szanszkrit szó, jelentése tisztelet, hódolat. A hindu vallásban a mindennapi és az ünnepi istentisztelet alapformája, amelyet otthon a házioltár előtt és a templomokban is végeznek. A buddhista országokban ugyanezzel a szóval nevezik a Buddha, a tanítók és a védőistenségek előtti felajánlást.
A hindu púdzsá menete
A szertartás az istenség behívásával kezdődik, a hívő ezután tisztelt vendégként fogadja: vizet ajánl neki, illatos pasztát, virágot, füstölőt, mécsest és ételt helyez elé. Az egyszerű otthoni forma öt felajánlásból áll, az ünnepi templomi púdzsá tizenhat lépésből. A végén az áratí következik, amikor égő mécsest vagy kámfort körkörösen mozgatnak az istenség képe előtt, majd a megszentelt ételt, a praszádot szétosztják a jelenlévők között.
- gandha: illatos szantálpaszta
- puspa: virág
- dhúpa: füstölő
- dípa: mécses
- naivédja: étel
A buddhista hagyományban
A tibeti házioltáron reggelente hét kis tálban ajánlanak fel vizet: a tálak az ivóvizet, a mosdóvizet, a virágot, a füstölőt, a fényt, az illatos vizet és az ételt jelképezik, a zene felajánlását a hang adja. A théraváda országokban, Srí Lankán és Thaiföldön virágot, gyertyát és füstölőt helyeznek a Buddha-szobor elé, a virág hervadása a mulandóságra emlékeztet. A felajánlás lényege a hagyomány szerint nem a tárgy, hanem a nagylelkűség és a tisztelet gyakorlása.
Otthoni púdzsá
Az otthoni gyakorláshoz elegendő egy tiszta, kissé megemelt hely, egy szobor vagy kép, egy mécses vagy gyertya, füstölő és egy szál virág. Sokan reggel, a nap kezdetén gyújtanak füstölőt és mécsest, majd néhány percig mantrát recitálnak vagy csendben ülnek. A mécsest és a füstölőt soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni.