A kundalini szanszkrit szó, a jelentése az összetekeredett. A jógikus és a tantrikus hagyomány tanítása szerint a gerincoszlop tövében, a gyökércsakra táján nyugszik, alvó kígyóként összetekeredve. A hagyomány szerint a gyakorlás hatására ez az erő felébred és a gerinc mentén futó fő csatornán, a szusumnán át emelkedik a fejtetőn lévő korona csakráig.
A csatornák
A tanítás három fő energiacsatornát, nádít különböztet meg. A szusumná a gerinc mentén fut, a hagyomány szerint ezen halad a kundalini. Az ida és a pingala kétoldalt, a szusumnát körbefonva kíséri, az egyik a hűvös, holdas, a másik a meleg, napos jelleget képviseli. A kettő kiegyensúlyozása a hagyomány szerint a felemelkedés feltétele, a pránájáma, vagyis a légzésgyakorlás pedig éppen ezt szolgálja.
- Szusumná: a gerinc menti fő csatorna
- Ida és pingala: a két kísérő csatorna
- A hét csakra az emelkedés állomásai
A gyakorlásban
A hagyomány a kundalini ébresztését nem tekinti öncélnak és tanítói vezetéshez köti. A klasszikus szövegek figyelmeztetnek arra, hogy a felkészületlen erőltetés zavart okozhat, ezért a fokozatos, alapokkal kezdődő gyakorlást javasolják: az ászanákat, a légzésgyakorlást meg a figyelem elmélyítését. A kundalini jóga mint iskola a 20. században vált ismertté nyugaton, ez légzésre, ismételt mozdulatsorokra meg mantrákra épül.
Ahogy érteni szokás
A kundalini a hagyomány nyelvén megfogalmazott tanítás, nem élettani leírás: a csakrák és a csatornák a gyakorlás belső tapasztalatának térképei. A mai jógaórákon a fogalom gyakran tágabb értelemben, az éberség meg a belső erő felébredésének képeként jelenik meg.