A lótuszülés, szanszkrit nevén padmászana, a jóga és a buddhista meditációs hagyomány egyik legismertebb ülő testtartása. A gyakorlatban mindkét lábfejét a szemközti combra helyezik, a lábak keresztbe téve szimmetrikus, stabil alapot adnak a gerinc egyenes tartásához. A testtartás neve a lótuszvirágra utal, amelynek szirmai a hagyomány szerint a keresztbe tett lábfejek elrendezésére emlékeztetnek.
A lótuszülés a hagyomány szerint azért terjedt el a hosszabb meditáció testtartásaként, mert stabil, önmagát tartó alapot ad, amely elméletileg hosszabb ideig fenntartható izomerő nélkül is. A testtartás emellett szimbolikus jelentést is hordoz, a buddhista és hindu szoborábrázolásokon a megvilágosodott vagy elmélyült állapotban lévő alakokat gyakran lótuszülésben jelenítik meg.
Könnyített változatok
Mivel a teljes lótuszülés jelentős csípő- és térdmozgékonyságot igényel, a hagyomány több könnyített változatot is ismer:
- Féllótusz (ardha padmászana): csak az egyik lábfej kerül a szemközti combra, a másik láb a föld felé hajlítva marad
- Burmai ülés: mindkét láb egymás mellett, a földön fekve helyezkedik el, egyik lábfej sem kerül a combra
- Egyszerű törökülés: a lábak lazán keresztezve, ez a leginkább kezdőbarát forma
A meditációs párna szerepe
A hosszabb ülő meditációhoz sokan meditációs párnát, hagyományos nevén zafut használnak, amely megemeli a csípőt és ezáltal segít a térd alacsonyabb helyzetbe kerülésében a padlóhoz képest. A párna használata a hagyomány szerint elterjedt kiegészítője az ülő gyakorlásnak, választása és mérete egyénenként és testalkatonként eltérő lehet.
A testtartás megjelenése a hagyományban
A lótuszülés nem kizárólag a buddhista hagyomány sajátja, a hindu jóga hagyomány és a dzsainizmus is ismeri és használja meditációs testtartásként. A buddhista, hindu és dzsaina szobrászatban és festészetben az elmélyült, meditáló alakokat, köztük magát a Buddhát, gyakran lótuszülésben ábrázolják, ez a hagyomány évezredes múltra tekint vissza. A testtartás ezért nemcsak gyakorlati, hanem szimbolikus jelentéssel is bír, a nyugalom és az elmélyültség vizuális jelképeként.
A lótuszülés és könnyített változatai a jóga ászana-rendszerében és a buddhista meditációs gyakorlatban egyaránt jelen vannak, a testtartás megválasztása a hagyomány szerint mindig az egyén aktuális mozgékonyságához és kényelméhez igazodik.