A napüdvözlet, szanszkrit nevén szúrja namaszkára, a hatha jóga gyakorlatában egymáshoz kapcsolt testtartások, ászanák hagyományos sorozata. A „szúrja" szó a napot, a „namaszkára" a köszöntést jelenti, a sorozatot hagyományosan a nap tiszteletére végzett gyakorlatként tartják számon.
A napüdvözlet jellemzően állásból induló, majd előrehajlásokat, lépéseket és a törzs megemelését magába foglaló mozdulatsor, amelyet a gyakorló folyamatosan, a légzéssel összehangolva végez, mielőtt a kezdő testtartáshoz visszatér.
Hagyományos változatok
A napüdvözletnek nem létezik egyetlen, egységesen rögzített formája, a különböző jóga-irányzatok és tanítói vonalak eltérő számú és sorrendű testtartásból álló változatokat tanítanak. Egyes hagyományokban rövidebb, kevesebb elemből álló sorozat ismert, míg más irányzatok hosszabb, több átmeneti testtartást tartalmazó formát követnek.
A sorozat jellemző elemei
A legtöbb hagyományos változatban megjelenik az egyenes, álló testtartás, az előrehajlás, egy hosszan kilépő testtartás, a test alátámasztott, nyújtott helyzete és egy hátrahajlást tartalmazó testtartás, ezeket a sorozat szimmetrikusan, mindkét oldalra megismételve tartalmazza.
A hagyomány eredete
A napüdvözlet gyökerei az indiai hagyomány napkultuszához nyúlnak vissza, amelyben a napot, szanszkrit nevén Szúrját önálló istenségként tisztelték. Egyes hagyományokban a mozdulatsorhoz a nap tizenkét hagyományos nevét idéző mondatokat is hozzákapcsolnak, ezekkel kísérve az egyes testtartásokat.
- A szó jelentése: nap (szúrja) és köszöntés (namaszkára)
- Ászanák összefűzött, folyamatos sora
- Hagyományonként eltérő számú és sorrendű testtartással
- Jellemzően a légzéssel összehangolva végzett mozdulatsor
Helye a jóga gyakorlásban
A napüdvözlet a hatha jóga hagyományában önálló gyakorlatként és hosszabb jóga-óra bevezető részeként is megjelenik, több irányzat, például a dinamikus sorrendekre épülő formák ezt a mozdulatsort állítják a gyakorlás középpontjába.
Ismert rögzített formák
Több huszadik századi jóga-irányzat saját, rögzített napüdvözlet-formát dolgozott ki: az asztanga jóga hagyománya két, pontosan meghatározott sorrendű változatot, az úgynevezett A és B sorozatot tanítja, míg más hagyományok, például a Sivananda-iskola, tizenkét testtartásból álló, saját sorrendű formát követnek. Ez is jól mutatja, hogy a napüdvözlet nem egyetlen rögzített gyakorlat, hanem hagyományonként eltérő változatok gyűjtőneve.