A sólámpa nagy darab kősóból készült lámpatest: a sótömböt kifúrják, a belsejébe izzót vagy mécsest helyeznek. Lehet nyers, természetes formájú tömb vagy faragott alak, gömb, szív, gúla. A só áttetsző, ezért a fény átszűrődik rajta, meleg, narancsos, rózsaszín derengést ad.
A só eredete
A himalájai sólámpák sója többnyire Pakisztánból, a pandzsábi Só-hegységből, elsősorban a khewrai sóbányából származik, amely a Himalája lábától mintegy háromszáz kilométerre fekszik. Az ásvány halit, vagyis kősó (nátrium-klorid), a rózsaszín, a narancs és a vöröses árnyalatokat a benne lévő vas-oxidok és más ásványi szennyezők adják. Fehér sólámpa is készül, ez kevesebb színező anyagot tartalmazó só.
Amit állítanak és amit nem igazoltak
A sólámpákról gyakran olvasható, hogy negatív ionokat bocsátanak ki, tisztítják a levegőt vagy semlegesítik az elektroszmogot. Ezeket az állításokat mérések nem támasztják alá: egy kis teljesítményű izzó által melegített sótömb nem bocsát ki mérhető mennyiségű iont. A sólámpa értéke a meleg, tompa fény és a természetes anyag látványa, amelyet sokan esti hangulatfényként, meditációs sarokban vagy hangtálas foglalkozáson kedvelnek.
Jó tudni
- a só nedvességet vesz fel a levegőből, párás helyiségben a lámpa „izzad”, a lecsöpögő sós víz a bútort és a fémet károsíthatja, ezért alátétre kell tenni
- a rendszeres bekapcsolás melege kiszárítja a felületet
- a háziállatok, főleg a macskák ne nyalogassák, mert a nagy mennyiségű só ártalmas számukra
- a vezetéket és a foglalatot érdemes időnként ellenőrizni, a sérült alkatrészt cserélni kell