A kalcedon nem egyetlen kő, hanem gyűjtőnév: a kvarc olyan formája, amelyben a kristályok szabad szemmel nem láthatók, mikroszkopikus szálakból álló, tömör szerkezetet alkotva. Ez adja a jellegzetes viaszos fényt meg az áttetsző, tejes megjelenést. Színe a tiszta fehértől a kékesszürkén át a halványkékig terjed, a vastartalom pedig sárgás vagy vöröses árnyalatot ad.
A kalcedon család
A kalcedonhoz tartozik a keleti ékszerek több ismert köve is. Az achát sávos, az ónix egyenes, párhuzamos sávokkal, a karneol vöröses, a jáspis átlátszatlan és tarka, a krizopráz almazöld. Ezek mind ugyanaz az ásvány, csak a szín, a mintázat meg a zárványok különböznek. A Mohs-keménységük hasonló, 6,5 és 7 között van, ezért mindegyik kopásálló, ékszerbe alkalmas anyag.
- Viaszos fényű, áttetsző, tömör kvarcváltozat
- Mohs-keménység 6,5 és 7 között
- Az achát, a karneol, a jáspis és az ónix rokona
A hagyományban
A kalcedon a pecsétkövek és a vésett kámeák egyik legrégebbi anyaga: az ókori Mezopotámiában, Egyiptomban és Rómában egyaránt véstek bele jeleket. Az egyenletes szerkezet a finom vésést is elbírja, a viaszos felület pedig nem tapad a pecsétviaszhoz.
Ékszerként
A fehér és a világoskék kalcedon gyöngysorban, karkötőben meg medálban egyaránt kedvelt, jól társítható a tibeti ezüst díszítéssel. Tartós kő, langyos vizes, szappanos tisztítást elbír, a tartós napfény viszont a festett darabok színét halványíthatja.