A tibeti ezüst megnevezés a himalájai ékszerek világából terjedt el és félrevezető lehet, ezért érdemes pontosan érteni. A mai kereskedelemben tibeti ezüstnek nevezett fém rendszerint nem nemesfém, hanem ezüstös fényű rézötvözet: réz, nikkel és cink keveréke, amelyet Európában alpakka vagy újezüst néven ismernek. A megnevezés tehát színre és stílusra utal, nem nemesfémtartalomra.
Ami a hagyományban volt
A régi tibeti és nepáli ékszerek egy része valóban tartalmazott ezüstöt, gyakran kereskedelmi érmék beolvasztásából, ezek finomsága azonban darabonként változott. A hagyományos ötvösmunka jellegzetessége nem a fém tisztasága, hanem a díszítés: a domborított, vésett felület, a filigrán, a türkiz meg a lápisz lazuli berakás, valamint a mantrák és a nyolc szerencsés jelkép motívumai.
Ahogy megkülönböztethető
A valódi ezüst ékszeren nemesfémjel, például 925-ös fémjelzés található, a tibeti ezüstön ilyen nincs. A rézötvözet a levegőn idővel sötétedik, a bőrön pedig érzékenyebb viselőnél nyomot hagyhat, a nikkeltartalom miatt nikkelallergiásoknál pedig érdemes óvatosnak lenni. A tömege is árulkodó, a rézötvözet a hasonló méretű valódi ezüstnél könnyebb.
- Nincs 925-ös vagy más nemesfémjelzés
- Ezüstös fény, idővel sötétedő felület
- Jellegzetes domborítás, vésés, türkiz és korall berakás
Ápolása
A tibeti ezüst ékszert puha ruhával lehet tisztítani, az ezüsttisztító folyadék viszont a berakott köveket megtámadhatja, ezért a türkiz, a korall és a lápisz lazuli környékét érdemes kihagyni. A víz, a kozmetikum meg a parfüm gyorsítja a felület sötétedését, ezért a fürdés és a bekenés előtt jobb levenni. Száraz, levegőtől elzárt helyen tárolva az ékszer sokáig megőrzi a fényét.