A himalájai fémtárgyak túlnyomó része két rokon ötvözetből készül. A sárgaréz a réz és a cink ötvözete, aranyos sárga fényű, jól megmunkálható fém. A bronz a réz és az ón ötvözete, vörösesebb, keményebb meg csengőbb, ezért készül belőle a harang, a cintányér és a hangtál is. A hétköznapi szóhasználat gyakran keveri a kettőt, a szobrok leírásában a bronz és a sárgaréz sokszor ugyanarra a tárgyra utal.
Ahogy megkülönböztethetők
A friss felület színe árulkodik a legjobban: a sárgaréz világosabb, sárgásabb, a bronz vörösesbarnább árnyalatú. A bronz keményebb, ezért a rá mért ütés csengőbb hangot ad, míg a sárgaréz tompábban szól. Idővel mindkettő patinásodik, a levegő hatására sötétebb, matt réteg képződik rajtuk, amely a régi szobrok jellegzetes, mély színét adja.
- Sárgaréz: réz és cink, világosabb, lágyabb, jól vésehető
- Bronz: réz és ón, vörösesebb, keményebb, csengőbb
- Mindkettő patinásodik, a patina óvja az alatta lévő fémet
Felületkezelés
A szobrokon és a rituális tárgyakon több befejezés is előfordul. A tűzarany a hagyományos tűzaranyozás eredménye, mély fényű, meleg tónusú felület. Az antikolt kivitel mesterségesen sötétített patinát kap, amelyet a domború részeken polírozással emelnek ki, így a minta kontrasztos marad. A polírozott sárgaréz tükörfényes, viszont a legérzékenyebb a foltokra meg az ujjlenyomatra.
Tisztítás
A patinás, antikolt felületet nem szabad fényesítővel dörzsölni, mert ezzel éppen a szobor jellegét adó réteg tűnik el. Elegendő a száraz, puha kendő. A polírozott sárgarezet réztisztítóval lehet felfrissíteni, majd puha ruhával át kell törölni. A vizet és a nedves helyet mindkét fém rosszul viseli, a kültéri használat pedig gyors patinásodással és zöldes rézsóval jár.