A harmadik szem csakra, szanszkrit nevén ádnya, a jóga és a tantra hagyománya szerint a hét fő energiaközpont közül a hatodik, a szemöldökök között helyezkedik el. A szó jelentése nagyjából „parancs" vagy „engedély", a hagyomány szerint ez arra utal, hogy a tanítói útmutatás vagy a belső felismerés ezen a ponton keresztül érkezik.
A jógikus tanítás a harmadik szem csakrához az indigó színt kapcsolja, a hagyomány szerint kétszirmú lótuszvirággal jelöli és sok forrás az „om" szótagot rendeli hozzá mantraként. Ezt a pontot a hagyomány gyakran az öt fizikai érzékszerven túli, hatodik érzékkel, az intuícióval hozza összefüggésbe, nem egy konkrét testi érzékszervvel.
A harmadik szem csakra jelentése a hagyományban
A jóga és a tantra tanítása a harmadik szem csakrát a belső látás, az intuíció és a felismerés jelentéséhez köti. A hagyomány szerint ez az a pont, ahol a gyakorló a külső érzékelésen túli, mélyebb megértéshez juthat, ezért a jógikus szövegek gyakran a bölcsesség és a tisztánlátás jelképeként említik.
A kétszirmú lótusz szimbóluma a hagyomány szerint a kettősségek, például a jobb és a bal oldal vagy a nap és a hold energiájának egyesülését jelképezi ezen a ponton. A csakra-rendszer sorrendjében ez az utolsó előtti pont, közvetlenül a korona csakra előtt.
A harmadik szem csakra a mai tárgyakban
A csakra hangtálakon és a csakra-ékszereken a harmadik szem csakra helyét hagyományosan az indigó vagy sötétkék szín jelöli, gyakran lápisz lazuli vagy ametiszt formájában. Az ehhez a csakrához kötött szimbólum, gyakran egy stilizált szem vagy a kétszirmú lótusz, önálló motívumként is megjelenik egyes meditációs kellékeken.
Ezek a tárgyak a hagyomány jelképrendszerét közvetítik, a jógikus tanítás vizuális emlékeztetőiként szolgálnak, mérhető vagy igazolt hatásról a hagyomány ezekkel összefüggésben sem tesz említést.
Mivel nem tévesztendő össze
A harmadik szem csakráról szóló népszerű szövegek olykor a fejfájás oldását vagy az intuíció mesterséges fejlesztését ígérik, ez a fogalmazás azonban nem a hagyományos jóga és tantra tanítás nyelve. A klasszikus szövegek az ádnyát a belső látás és a felismerés szimbolikus, meditációs középpontjaként írják le, ez a jelentés a gyakorló elmélkedő figyelmére vonatkozik, nem pedig egy tárgy vagy szín által kiváltott mérhető testi vagy szellemi hatásra. A hagyomány itt is jelképet ad, nem gyógyászati vagy pszichológiai ígéretet. A harmadik szem csakrához kötött indigó szín és a kétszirmú lótusz képe is a jógikus tanítás jelképrendszeréhez tartozik, nem egy mérhető képesség leírásához.