A napfonat csakra, szanszkrit nevén manipura, a jóga és a tantra hagyománya szerint a hét fő energiaközpont közül a harmadik, a köldök és a gyomor tájékán helyezkedik el. A szó jelentése nagyjából „ékkövek városa" vagy „ragyogó ékkő", ez a hagyomány szerint a csakrához kötött belső fényre és melegségre utal.
A jógikus tanítás a napfonat csakrához a sárga színt, a tűz elemét és a látás érzékszervét kapcsolja, a hagyomány szerint tízszirmú lótuszvirággal jelöli és a „ram" szótagot rendeli hozzá mantraként. A hagyomány szimbóluma a lefelé mutató háromszög, amely a tűz elemhez kötődik a jógikus képi nyelvben.
A napfonat csakra jelentése a hagyományban
A jóga és a tantra tanítása a napfonat csakrát az akaraterő, a személyes hatékonyság és az önbizalom jelentéséhez köti. A hagyomány szerint a tűz eleme itt az átalakítás és a cselekvés belső hajtóerejét szimbolizálja, ezért a jógikus szövegek gyakran a döntésképességgel és a céltudatossággal hozzák összefüggésbe ezt a pontot.
A manipura elnevezés a hagyomány szerint a belső ragyogásra utal, amelyet a jógikus tanítás a személyes erő és az önazonosság jelképeként említ. A csakra-rendszer sorrendjében ez a harmadik, egyben utolsó olyan pont, amelyet a hagyomány az anyagi, testi léthez kapcsolódó csakrák közé sorol, mielőtt a szívcsakrával a rendszer a magasabb, finomabb minőségek felé fordulna.
A napfonat csakra a mai tárgyakban
A csakra hangtálak és a csakra-rendszert megjelenítő ékszerek között a napfonat csakra helyét hagyományosan a sárga vagy aranysárga szín jelöli, gyakran citrin vagy más sárga árnyalatú féldrágakő formájában. A csakra színek szerint összeállított karkötőkön ez a szem rendszerint a harmadik helyen szerepel, a gyökér- és a szakrális csakra színe után.
A tárgyakon megjelenő szín és felirat a hagyomány jelképrendszerét idézi fel, díszítő és emlékeztető szerepe van, mérhető vagy igazolt hatásként a hagyományban sem szerepel.
Mivel nem tévesztendő össze
A napfonat csakrát a köznyelvi wellness-szóhasználat olykor az emésztéssel vagy a gyomor működésével hozza összefüggésbe, ez a megfeleltetés azonban nem a hagyományos jóga és tantra tanítás nyelve, hanem a testi elhelyezkedés köznyelvi félreértelmezése. A klasszikus szövegek a manipurát az akaraterő és a személyes hatékonyság szimbolikus, meditációs székhelyeként írják le, semmilyen szervi működéshez vagy annak javításához nem kötik. A csakra ezen a ponton is jelentés, nem élettani vagy orvosi állítás.