A festőindigó (Indigofera tinctoria) a pillangósvirágúak családjába tartozó trópusi cserje, amelynek leveléből a világ egyik legrégebbi kék festékanyagát nyerik. A friss levél zöld, a festék erjesztéssel és oxidációval alakul ki: a levélben lévő színtelen vegyületből a levegővel érintkezve kék indigó lesz. A színnév is a növénytől ered, az indigó a görög „indiai” szóra megy vissza.
A hagyományban
Indiában az indigófestés évezredes múltra tekint, a kék festékanyag innen jutott el a görög és római világba, majd a középkori Európába. A japán kék textilek, a nyugat-afrikai festett kelmék és az indonéz batik is gyakran indigóval készülnek. A hajfestésben az indiai és a közel-keleti hagyomány a hennával együtt használja: a henna vörösesbarna színe és az indigó kékje együtt adja a sötétbarna vagy fekete árnyalatot.
- henna után, külön második lépésben felvíve: fekete árnyalat
- hennával összekeverve: barna árnyalatok
- önmagában világos vagy ősz hajon: kékes, zöldes árnyalat, ezért ritkán használják egyedül
Jó tudni
Az indigóport használat előtt bőrpróbával érdemes kipróbálni, lenyelni pedig tilos. Vegyi festékkel kezelt hajon a színeredmény kiszámíthatatlan lehet. A frissen bekevert indigópép gyorsan veszít festőképességéből, ezért közvetlenül felhasználás előtt kell elkészíteni.