A henna a Lawsonia inermis nevű, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában honos cserje leveléből készült természetes festékanyag. A cserje meleg, száraz éghajlaton, akár hat méter magasra is megnövő bokorként fejlődik, leveleit évente többször is szüretelik.
A festék előállításához a leveleket leszedés után árnyékban megszárítják, majd finom porrá őrlik. A száraz hennaport vízzel, gyakran citromlével vagy más savas folyadékkal keverve pasztává dolgozzák, ezt a pasztát használják mind a hajfestéshez, mind a bőrre való mintázáshoz.
Mehendi, a testfestés hagyománya
A mehendi néven ismert henna testfestés India, Pakisztán, Banglades és a Közel-Kelet térségében évszázados hagyomány, amely különösen esküvőkön és ünnepi alkalmakkor játszik központi szerepet. A menyasszony kezét és lábát jellemzően az esküvő előtti napokban díszítik bonyolult, gyakran szimbolikus mintázatú hennarajzzal, amelyet erre szakosodott mesterek készítenek.
- Az esküvői mehendi: a menyasszony és gyakran a vendégek kezén, lábán készülő mintázat.
- A minták jelentése: sok régióban a termékenységet és a szerencsét jelképező motívumok.
- A festés menete: a paszta a bőrön száradva, majd lekaparva hagyja hátra a mintát.
Hajfestés és egyéb felhasználás
A henna a hajfestésben természetes, vörösesbarna árnyalatot ad, ezért régóta használt alapanyaga a növényi eredetű hajfestékeknek. A hajra vagy a bőrre felvitt paszta színezőereje a levél korától, a szárítás módjától és az őrlés finomságától is függ, ezért a hennaporok minősége csomagonként eltérhet.
A hennát gyakran más növényi porokkal, például indigóval vagy kasszíával keverve is forgalmazzák, ezek a kombinációk a végleges hajszín árnyalatát módosítják. A tiszta, adalékanyag nélküli hennapor a csomagoláson jellemzően feltüntetett összetétellel azonosítható.
Kulturális jelentősége
A henna alkalmazása túlmutat a puszta díszítésen: sok kultúrában az élet fordulópontjaihoz, esküvőhöz, ünnepekhez és vallási alkalmakhoz kötődik, a hagyomány generációról generációra öröklődő mintakincset és technikát őriz. Az indiai, pakisztáni és közel-keleti hennaművészet ma önálló kézműves szakmaként is jelen van.
A hennarajz stílusa régiónként eltér: az indiai hagyományban jellemzően sűrű, virágos és paisley mintázat uralkodik, az Arab-öböl menti térségben nagyvonalúbb, geometrikus mintákat kedvelnek, míg Észak-Afrikában, elsősorban Marokkóban a szögletes, mértani díszítés a jellemző. Ez a sokszínűség a henna hagyomány regionális gazdagságát mutatja.