A csikung (qigong, chikung) a hagyományos kínai mozgás- és légzésgyakorlatok gyűjtőneve. A szó két részből áll: a csi a kínai gondolkodásban a légzést és az életerőt, a kung a kitartó munkával, gyakorlással elért jártasságot jelenti. A gyakorlatok lassú, folyamatos mozdulatokból, álló vagy ülő tartásokból, irányított légzésből és a figyelem befelé fordításából állnak.
Története
A csikung gyökerei a több mint kétezer éves taoista daojin, vagyis „vezetett és nyújtott” mozgásgyakorlatokig nyúlnak vissza. Az egyik legkorábbi emlék egy Kr. e. 2. századi selyemfestmény, amelyen különféle testtartásokat bemutató alakok láthatók. A csikung elnevezés a 20. század közepén vált általánossá, amikor a hagyományos gyakorlatokat ezen a néven rendszerezték. A legismertebb gyakorlatsorok a nyolc brokát (pa tuan csin) és az öt állat játéka.
A hagyomány szemlélete
A hagyományos kínai orvoslás szerint a csi a test csatornáiban, a meridiánokban kering, a jin és a jang egyensúlya pedig meghatározza a test állapotát. A csikung ennek a szemléletnek a gyakorlati oldala: a mozdulatok és a légzés a hagyomány szerint a csi akadálytalan áramlását segítik. Ez a magyarázat kultúrtörténeti háttér, nem orvosi tény, a gyakorlók többsége a lassú, figyelmes mozgás nyugalmát és a testtudat erősödését éli meg.
Csikung golyók
A csikung golyók, más néven baoding golyók, tenyérben forgatható fém- vagy kőgömbpárok, amelyek a kínai Baoding városából, a Ming-kor idejéből ismertek. A két golyót egy kézben, egymás körül kell forgatni úgy, hogy lehetőleg ne koccanjanak össze. A fém változatok belsejében apró hangkeltő lemez van, a pár egyik tagja mélyebb, a másik magasabb hangon cseng, ezt a hagyomány a jin és a jang párosaként értelmezi. A forgatás az ujjak ügyességét és összehangolt mozgását gyakoroltatja, sokan figyelemösszpontosításra, a meditáció kísérőjeként használják.