A jin és jang a kínai filozófia egyik legrégebbi fogalompárja. Két ellentétes, de egymást feltételező minőséget jelöl, amelyek csak együtt adnak teljes egészet. A jin eredeti jelentése a hegy árnyékos oldala, a jangé a napos oldal: a szavak a megfigyelt természetből indultak, később váltak a világ rendjét leíró elvvé.
A két elv
A jinhez a sötét, a hűvös, a nyugvó, a befogadó és a nőies minőségeket, a janghoz a világos, a meleg, a mozgó, a kezdeményező és a férfias minőségeket sorolja a hagyomány. Egyik sem jobb a másiknál: a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél váltakozása mutatja, hogy a kettő folyamatosan egymásba alakul.
- jin: árnyék, víz, hold, nyugalom
- jang: fény, tűz, nap, mozgás
- a kettő aránya állandóan változik, egyik sem tűnik el teljesen
A jel
A közismert kör alakú jel neve tajcsitu, vagyis „a legfőbb végső elv ábrája”. A fekete és a fehér fél hullámvonallal válik el, mindkét félben egy kis ellentétes színű pont ül: ez azt fejezi ki, hogy a jinben is ott van a jang csírája, a jangban pedig a jiné. A mai, örvénylő formát a késő középkori kínai ábrázolások tették általánossá, maga a gondolat ennél jóval régebbi. A koreai zászló közepén ugyanennek a jelnek piros és kék változata látható.
Hol találkozunk vele
A jin és jang a taoizmus, a Változások könyve (Ji csing) és a hagyományos kínai orvoslás közös alapfogalma, a csikung és a tajcsi mozdulatai is a két elv váltakozására épülnek. A buddhizmusnak nem saját jelképe, de a kínai és a japán buddhizmus évszázadokon át együtt élt a taoista gondolkodással, ezért a távol-keleti művészetben a két hagyomány jelképei gyakran együtt jelennek meg.
Ékszeren és tárgyakon
Medálként, kulcstartón és füstölőtartón a jin és jang jel az egyensúly és a kiegyenlítődés emlékeztetője. Ajándékként párok is szívesen választják, mert a két fél egymást kiegészítő viszonyát fejezi ki.