A Buddha szeme Nepál egyik legismertebb jelképe, a kathmandui völgy nagy sztúpáiról, Szvajambhunáthról meg Boudhanáthról vált világszerte ismertté. A sztúpa négyzetes tornyának mind a négy oldalára ugyanazt a szempárt festik, ezzel jelezve, hogy a megvilágosodott tudat egyszerre figyel a világ minden égtája felé. A tekintet nyugodt, félig lehunyt, ez a befelé forduló és a kifelé figyelő állapot egyszerre.
A jel részei
A szempár között az a jel látszik, amit a nyugati szemlélő gyakran kérdőjelnek néz, valójában a nepáli írás egyes számjegye. Azt jelöli, hogy a megszabaduláshoz vezető út egy, vagyis a tanítás egysége. A két szem fölött a homlok közepén a harmadik szem festett pontja a hétköznapi látáson túli, bölcsességgel látó észlelést jelenti. Az orr helyén nincs orr, a szemöldök íve alatt a sztúpa fehér kupolája adja az arcot.
- Négy oldalra festett szempár: minden irányba figyelő éberség
- A nepáli egyes: a megszabaduláshoz vezető egyetlen út
- Harmadik szem: a hétköznapin túli látás
Ahogy tovább él
A motívum a nepáli kézműves tárgyak legelterjedtebb díszítése lett: kendertáskákon, pólókon, imazászlókon, festményeken, bőrtárcákon és fém dísztárgyakon egyaránt megjelenik. Az eredete azonban vallási, a sztúpa maga a felébredt tudat jelképe, a szemek pedig ennek a figyelmét mutatják, ezért a tibeti és a nepáli hagyományban a motívumot tiszteletben tartják: nem kerül a földre, a lábbelire vagy a küszöbre.
A sztúpa és a szem
A szemek alatti kupola a földet, a fölötte emelkedő tizenhárom fokozatú torony a megszabaduláshoz vezető fokozatokat jelenti, a tetején az esernyő pedig a védelmet. A szempár a kettő találkozásánál, a torony alján ül, vagyis pontosan ott, ahol a világ és a tanítás iránya összeér.