Az életfa az egyik legszélesebb körben elterjedt jelkép: a gyökér, a törzs meg a korona hármasa az alsó, a középső és a felső világ kapcsolatát mutatja. Megjelenik a mezopotámiai, az egyiptomi, a kelta, a skandináv meg a magyar hagyományban is, a keleti kultúrákban pedig több saját alakot öltött.
A keleti hagyományban
Az indiai hagyomány a kalpavriksát, a kívánságteljesítő fát ismeri, amely a mitológia szerint a tejóceán köpüléséből emelkedett ki. A buddhizmusban a bodhifa, a Ficus religiosa a megvilágosodás helye: ennek a fának a tövében érte el Sziddhártha Gautama a felébredést Bodh-Gajában. A szív alakú levelű bodhifa ága és levele önálló jelképpé vált, a kolostorok udvarán ma is ültetik.
- Gyökér, törzs, korona: a világ szintjeinek kapcsolata
- Kalpavriksa: a kívánságteljesítő fa
- Bodhifa: a megvilágosodás fája
Az ábrázolásokon
Az életfa motívum a kör alakú, körbe rajzolt formájában a legismertebb: a gyökerek és az ágak egymás tükörképeként zárulnak be a körbe, ami a kezdet meg a vég egységét jelzi. Ez a forma ékszereken, medálokon, falikendőkön, pólókon és karkötőkön is visszatérő minta, gyakran a végtelen csomóval vagy a mandalával együtt.
Ajándékként
Az életfa a családi összetartozás és a növekedés jelképe, ezért a hagyományos ajándékozási alkalmak, a költözés, a házassági évforduló meg a születésnap visszatérő motívuma.