A nyolc szerencsés jelkép, szanszkritul astamangala, tibeti nevén tasi tagje a buddhista művészet legismertebb jelképegyüttese. A hagyomány szerint ezeket az ajándékokat kapta a megvilágosodása után a Buddha, a nyolc tárgy pedig azóta a tanítás és a jókívánság kifejezése. Együtt és külön is megjelennek: thangkákon, oltárokon, imazászlókon, hangtálak gravírozásán meg ékszereken.
A nyolc jel
- Ernyő: védelem a szenvedéstől, uralkodói méltóság
- Aranyhalpár: a szabad, félelem nélküli létezés, a szerencse
- Kincsváza: a kimeríthetetlen bőség, a tanítás gazdagsága
- Lótusz: a tisztaság, amely az iszapból nő ki mocsoktalanul
- Fehér kagylókürt: a tanítás messze hangzó hangja
- Végtelen csomó: minden jelenség összefüggése, a bölcsesség és az együttérzés egysége
- Győzelmi zászló: a tanítás győzelme az akadályok fölött
- A tan kereke: maga a tanítás, a nyolcrétű ösvény nyolc küllővel
Hol találkozni velük
A jelképek sorrendje a hagyományok szerint kissé eltér, a nyolcas szám viszont állandó. Tibeti kolostorokban a bejárat fölé festik őket, a szerzetesek az újév ünnepén lisztből rajzolják meg a küszöbre. A gravírozott hangtálakon körben futnak a tál oldalán, a tingsha két korongján dombornyomással jelennek meg, az imazászlók szélén pedig kísérőmotívumként.
Ajándékként
A nyolc jelkép a tibeti kultúrában a jókívánság kifejezése, ezért a velük díszített tárgy hagyományos ajándék költözéskor, esküvőn meg az újév ünnepén. A jelképek nem varázseszközök: a hagyomány szerint emlékeztetőt adnak, a tanítás egy-egy vonását idézik fel a nézőben.