Fel az oldal tetejéreAz oldal megosztása
Rituális tárgyak

Imazászló

Más néven:lungtadardzsatibeti zászló

Az imazászló (lungta) öt rögzített sorrendű színű, mantrákkal nyomtatott tibeti buddhista textília, amelyet a hagyomány szerint a szél sodor tovább az áldást.

‹ Vissza a lexikonhoz

Az imazászló, tibeti nevén lungta, ami szó szerint szélparipát jelent, a tibeti buddhista tájat és kolostorokat jellemző színes, mantrákkal nyomtatott textília. A zászlókat kötélre fűzve feszítik ki hegygerinceken, kolostorok tetején, hágókon és házak közelében, a magyar szóhasználatban dardzsa néven is előfordul.

Az öt szín és sorrendje

A hagyományos imazászló-sor öt színből áll, mindig azonos, rögzített sorrendben: kék, fehér, piros, zöld, majd sárga. Ez az öt szín az öt elemet jelképezi: a kék az eget és a teret, a fehér a levegőt és a szelet, a piros a tüzet, a zöld a vizet, a sárga pedig a földet. Egyes tanítási vonalak a színekhez emellett az öt égtájat és az öt buddha-családot is társítják, ez a réteg a hagyományon belül is változó, nem egységes.

A szöveg és a szél szerepe

A zászlókra mantrákat, imákat és a lungta jelképét, egy három drágakövet hordozó lovat nyomtatnak. A tibeti hagyomány szerint a szél, amikor átfúj a zászlón, magával viszi és szétszórja a rajta lévő szöveg jótéteményét a környék minden élőlénye felé. Ez a hagyomány szerinti magyarázat, nem bizonyított fizikai hatás.

  • a színek rögzített sorrendje: kék, fehér, piros, zöld, sárga
  • tipikus felirat: mantrák, imák, a szélparipa (lungta) jelképe
  • hagyományos elhelyezés: hágók, hegygerincek, kolostorok, otthonok teteje

Vízszintes sor és álló zászló

A hagyomány kétféle elrendezést ismer. A leggyakoribb a lungta, amikor a színes zászlókat egy kötélre fűzve, vízszintesen feszítik ki két pont, gyakran egy magasabb és egy alacsonyabb hely között, hogy a lejtő mentén áramló szél minél könnyebben átjárja őket. Emellett létezik az egyetlen nagy zászlóból álló, magas rúdra erősített változat is, amelyet a magyar nyelvhasználatban szintén dardzsa néven említenek, ez jellemzően házak, kolostorok bejárata mellett áll önállóan, nem sorban másokkal.

Kifakulás és megújítás

A hagyomány szerint az imazászlót nem szokás egyszerűen kidobni: a napon és szélben fokozatosan kifakuló, majd elszakadó zászlót hagyják lebomlani, vagy szertartásosan elégetik. Sok tibeti közösségben a tibeti újév, a loszár idején cserélik ki a régi zászlókat frissre, ezzel is jelezve az új időszak kezdetét.

Mikor kerül ki a zászló

A hagyomány szerint az imazászlót kedvező, a tibeti csillagászati naptár szerint kijelölt napokon érdemes kifeszíteni, gyakran valamilyen új kezdethez, útnak induláshoz vagy évfordulóhoz kötve. A hágókon és hegytetőkön elhelyezett zászlósorok mellett gyakran kőrakásokat, obókat is találni, ezek a tájban jelölik ki azokat a pontokat, ahol a helyiek hagyományosan megállnak és zászlót helyeznek ki.

---

Kapcsolódó termékek 3